Tárgy: Hey, Brother - Oli & Cal Vas. Jan. 29, 2017 7:28 pm
Oli & Cal
I am here
Bristolban vagyok. Nos, nem mintha kifejezetten annyira ide akartam volna jönni, de valahová mennem kellett és úgy döntöttem, hogy amíg odahaza kissé lecsillapodnak a kedélyek, addig elütöm az időmet itt, és beiktatok egy kis város nézést, testvéri ismerkedést, helyi tevékenységet is. Már itt vagyok, lassan egy hete szóval volt alkalmam felderíteni a terepet, és megnézni kinek nem érdemes keresztbe tenni, és kivel érdemes összebarátkozni. Már bulizni is voltam az éjszakában, és most ... most egyszerűen csak ácsorgok egy épület előtt. Ezt a címet kaptam, amikor a sok évvel öregebb bátyámról kérdeződködtem, és azt mondták ügyvéd. Ügyvéd, házas ember, és... ki tudja mi még. Na de majd kiderítem a dolgot. Nagy levegő, és bemegyek az épületbe, megkeresem melyik az ő irodája és készséggel irányítanak hozzá, abban a reményben hogy valamiféle ügyfél vagyok. Hát nem éppen. Illendően bekopogok. Az öltözködésem nem vittem túlzásba, csőnadrág, edzőcipő, atléta, ing és egy dzseki. Semmi táska, minek az. Az engedélyadásra belépek az irodába és körülnézek, azután függesztem csak a szemem a férfire. Arra, aki a bátyám hivatott lenni. Bár ha visszatagadnék pár évet, még azt is mondhatném hogy az apám. ~ Egek apám, ezt hogy a francba hoztad össze?~ De persze ezt nem mondom ki, csak gondolom, és előveszek egy búbájos mosolyt. - Helló. Ha jól sejte, Oliver Wood. Örvendek a szerencsének, Callum Hawkins vagyok - mutatkozok neki be, és illik, nem illik kezet nyújtok neki. Mégis csak férfiak vagyunk.
Mint minden reggel, ott ülök a szokásos papír halom előtt. Kezem már, fárad a sok pecsételésben és az írásban, de már hozzá vagyok szokva. Éppen, pihenő időmben kényelmesen kávézgatott feltett lábbal az irodai asztalomon és persze, egy száll, cigi mindig kell a kezemben és elmerengek a gondolataimba, hátra hagyva minden feszültséget. Majd Belláról áradoztam, egész nap igaz, csak a gondolataimba. Halottam, hogy kopogtak, így hát gyorsan levettem a lábamat az asztalról, a kávémat letettem a cigimet, pedig eloltottam, amúgy is már egy kevéske volt, amit el tudtam volna szívni. Bejelentkeztek hozzám, hogy odakint várnak, ekkor mondtam az úri embernek engedje be. Beengedte a fiatal gyereket… végig mértem, egy cseppet sem látszott, olyan hogy is mondjam minek. De legalább a nevemen szólított emellett biztos vagyok benne, hogy kedves és jó modora van. Kezet nyújtott nocsak- nocsak úgy látszik a fiúcska talán, még is tanult némi jó modort. Lehet, hogy talán tévedek és csak én értettem félre? Kitudja, eleget gondolkoztam azt hiszem, hogy ideje lenne megszólalnom is. - Üdvözöllek Callum! – Kezet rázok vele! Nagyon örülök, hogy itt vagy miben lehetek a segítségedre? – Szinte láttam, ahogy ő is végig mér engem és az arcán teljesen látszott rajta, hogy most mi a franc van? Éppenséggel másra gondolt? Vagy talán jóval fiatalabbnak? Hát igen… Sejtem, hogy nem az üzlet miatt jött ide hozzám, mert se táskája, önéletrajza nincsen és az öltözködése sem a megfelelő. No, hát mindegy ezt ő tudja, ha ő pont így érzi jól magát, bár voltam én is fiatal és szerettem így öltözködni, tehát nem ítélem el. Csak.. furcsa nagyon, hogy az irodámban… és… nálam köt ki? Szóhoz se tudok jutni még mindig megvagyok döbbenve. Legalább a lényeg a lényeg, hogy tanult egy kis jó modort a fiú.
Tárgy: Re: Hey, Brother - Oli & Cal Kedd Feb. 07, 2017 12:01 am
Oli & Cal
I am here
Az iroda, elég unalmas helység számomra, semmi nem venne rá hogy itt vállaljak munkát, ilyen irodakukacként, vagy akár vállalkozóként. Néha már az is megerőltető hogy az előadásaimat végigüljem nyugton, nem hogy itt nyolc órán keresztül pötyögjek valamin. Nekem élet kell, mozgás, lendület, nem ilyen leült majdnem nyugdíjas élet, mint Olivernek. Már önmagában a ténytől majdnem sokkot kaptam hogy egy negyvenöt éves bátyám van ami.. ha fiatalabb lennék, akár az apám is lehetne. Röhej! De nem az ő hibája, és én kíváncsi természet vagyok így hát nyomozgattam egy kicsit, és kiderítettem azt is, hogy hol dolgozik, és most itt állok vele szemben a kis helyiségben. - Örülsz nekem? Oh, még nem is mondtam semmit, de ha már így alakult, akkor terítem is a lapjaim - szólalok meg enyhe mosollyal, de még barátságosnak mondanám, nem kapott el a gépszíj hogy gúnyolódjak. - Szóval az a helyzet, hogy az apánk egy kicsit aktívabb volt a kelleténél, és anyukád után egy ázsiai nőt is felcsinált, és voilá! -mutatok magamra, elég nagy és ékes bizonyíték vagyok, de hoztam magammal hivatalos iratokat is, amiket szereztem a kérdezősködésem során. Le is teszem őket az asztalra hogy megnézhesse őket. - Továbbá hozzá kell tennem, nem utállak. Nem ismertem soha apánkat, és rólad sem hallottam úgy fél évvel ezelőttig semmit. Csak hát tudod kíváncsi természet vagyok, és ha már úgy alakult hogy van egy féltestvérem, akkor... tudni szerettem volna ki vagy, mi vagy. Remélem nem bánod hogy ezzel rabolom az idődet, megértem azt is ha te nem vagy kíváncsi rám - emelem rá mandulavágású szemeim, és kibámulok az ablakocskán, hogy még drámaibb legyen a helyzet. Ember, miért nem színjátszóra jelentkeztem én annak idején? Már hollywoodi sztár lehetnék, komolyan...
Hm... tudtam, hogy igazából milyen is apa én sose hívtam annak legtöbbször inkább Jamesnek szoktam szólítani mert az igazi neve James Wood. Hihetetlen, hogy az apám alkoholista lévén, képes volt felcsinálni, egy ázsiai nőt? Kíváncsi vagyok, hogy vajon őt is így bántotta? Ahhoz képest, nem is rossz képű a gyerek. Dehogy rólam nm mondott senkinek semmit? Nem olt meglepő, cseppet sem lepődtem meg rajta, hogy engem nem tett szóvá. Hiszen tényleg nem oltunk jóba, amikor csak tehette ivott és engem ütött, miután anya elment. Emlékszem, hogy ketten féltünk Jamestől, de ő viszont megérezte, hogy félünk tőle, így nem látszott gyengédnek. Elkezdett magáról beszélni, igazából nagyon is érdekel, hogy ki ő és mi és miért nem mondta James Callumnak, hogy van egy bátyja? Kár, hogy nem fiatal koromba ismert meg, azóta felnőttem már és őszintén mondva engem is meglepett ez az egész dolog. Féltestvérem... nem akartam elhinni mikor láttam a papírjait kicsit át vizsgáltam, amikor a szemem elé tette, bár ő is pp elég bizonyítékot mutatott, hogy valóban az én féltestvérem. -Dehogy rabolod az időmet, igazából ráérek! Csak nagyon meg sem lepett, hogy apám titkolt. Nem volt valami jó viszonyom vele hozzátok máshogy állt? Már mint testileg nem bántalmazott titeket? egyébként, ha szeretnél ülj csak le nyugodtan úgy is mindjárt végzek és h van kedved elmehetünk, meginni valamit és meg szeretnélek ismerni és egy kicsit szeretnék beszélni neked apánkról az az Jamesről, mert valójában ez az igazi neve James Wood. Én is megörököltem a nevét Oliver James Wood.- Meg vallva az igazat, eddig én se tudtam, hogy nekem van féltesóm. Minden estre felszeretném nyitni a szemét Jamessel kapcsolatban.Elmondani neki mindent, amit tudni akar róla és megszeretné őt védeni tőle, ha még él az öreg. Bár biztos,hogy az alkohol már réges- régen a halálos ágyára került és megszabadulok ettől az embertől, aki az életemet megkeserítette. -Tudod. elszeretném neked mondani, hogy valójában, az öreg milyen is volt legalább is mi hozzánk. Még él az öreg? Vagy, azóta a halálos ágyán fekszik? Örülnék már neki!- Tudom, hogy nem jó így vélekedni Jamesről, de ő volt az a tipikus ember akibe nagyot csalódtam Anya halála után. Még most is kijárok, hozzá a temetőre és leborulok a sírja előtt ott legalább, senki sem látja, ahogy patakokba folyik végig a könnyem és tudatosul bennem azaz érzés, hogy menyi mindenről maradt le az életem során. Hidd el, hogy én sem utállak téged!- Széles mosolyt csaltam az arcomra. Szeretném, hogy ha megismerne és a továbbiakban nagyon jó kapcsolatot ápolnánk. Feltápászkodtam a székből felettem a kabátomat megfogtam a táskámat és a fiúra vetettem, egy pillantást, majd odaadtam az iratit amit át tanulmányoztam. -Jössz? Hova szeretnéd, hogy menjünk A lakásomra, vagy pedig igyunk vagy együnk valamit? Ezt én állom.- Ismét szélesre húztam a számat, majd amíg a fiú válaszára vártam elköszöntem mindenkitől és kiléptünk az irodából, majd az utcán voltunk. Végre, egy kis friss levegő maximum csak cigizni járok, igaz azt is hébe- hóba teszem. Viszont a dohányzás kissé megnyugtatja az idegrendszereket és oldja a feszültséget.
by 
nyuff;