Finn C. Colson

Finnick Christopher Colson

And our lungs just keep filling, And lying when we breathe

ayu ◆ years ◆ találdki

Életem története

A világ tele van hazugokkal, ha jobban megnézed. Sőt. Mindenki az. Van valami sötét minden emberben, amit szeretne mindenki előtt titkolni. Legyen az egy betegség, szenvedély, előélet, rokon, őszhajszál... teljesen mindegy. Mindig van valami. Legtöbb esetben annak a legsúlyosabb, aki tökéletesen őszintének tartja magát. Azt mondja, ami a szívén, a száján, s hogy ő így, meg úgy nyitott könyv, de történetének negyedét sem árulja el.
Nos, én hajlandó vagyok. Nagy vonalakban. És csak egyszer. Ha pedig továbbadod bárkinek, kénytelen leszek megölni.
'92-ben születtem. A legközelebbiben, 1992-ben, mielőtt valami őrült Twilight fanatikus elkönyvelne vámpírnak - hozzáteszem, nem volna nehéz, csak nevetséges. Egyébként ekkor alakult meg a Blink-182. A Nirvana albumot adott ki, meg az Iron Maiden is. Floridában és Louisianában ez évben söpört végig az Andrew névre keresztelt hurrikán, nyolcvannyolc áldozatot hagyja maga után. Mindig is mulatságosnak találtam, hogy a hurrikánok emberi neveket viselnek. Meg ironikusnak is. Bizonyára okkal van így. Talán lehetnék én is egy hurrikán névadója, hisz nem sokban különbözünk. Nyugodt vagyok, amíg nem baszogatsz. Vagy nem kapok rá parancsot, esetleg nem érzek ellenállhatatlan késztetést arra, hogy bántsalak. Aztán robbanok, hatalmasat, veszélyeset, halálosat. Anyám számára én voltam az Andrew. Megöltem, miközben másztam kifelé a lyukból, ahol kilenc hónapok keresztül fogoly voltam. Ez volt az első gyilkosság, melyet elkövettem, az első, melynek nem voltam tudatában, ezáltal nem volt szándékos. De nem az utolsó - elvégre apámat is én öltem meg, hisz azt még kibírta, hogy egyedül maradt egy gyerekkel, élete szerelme meghalt a szülésben, miután idősebbik fia megszökött otthonról, de hogy még sír is és etetni is kell?! Túl sok voltam neki. Felakasztotta magát. Két napig játszottam a lógó cipőfűzőjével.
Sosem voltam a csúfolódás tárgya. Vörös vagyok, szeplős, vékonyka is, az ilyen kölyköket általában kipécézik, szétszaggatják olyan helyeken, mint az iskola, vagy az árvaház. Velem sosem tették. Egyszer, mikor még nem ismertek. Akkor törtem el először orrot, meg egy ujjat, s utána eszébe sem jutott senkinek velem szórakozni.
Nyolc voltam, mikor az árvaházból hazavitt egy fickó. Megtanított, hogyan kell nesztelenül, titokban ölni. Bevezetett az alvilág üzleti életébe. Tízévesen állhattam először munkába. Tudtam, mit csinálok. Elég komoly voltam már ahhoz is, hogy felfogjam minden egyes tettem súlyát, mégsem érdekelt. Sosem volt bűntudatom, sosem sajnáltam egyetlen áldozatomat sem. Talán apám cipőfűzőjére kötve hagytam a lelkem, s eltemették vele együtt. Nem is kellett.
Tizenhat voltam, mikor elhatároztam, hogy megkeresem a bátyám. A fickó, aki örökbe fogadott - a nevét egyébként az iránta érzett tisztelet miatt nem említem - ismerte a szüleim. Mesélt a bátyámról, mesélte, hogy elszökött, mielőtt megszülettem volna. Azt mondta, ő akkor volt nyolc. Elindultam abba az irányba, amerre a megérzésem vitt, de akkoriban még feleannyira sem voltam türelmes, mint most, így hamar feladtam.
A fickó húsz éves koromban halt meg. Rám hagyta az üzletet, mely arra már elérte a mai formáját: a drog a főág, a gyilkolás pénzért mellékes, és csak kevesen tudnak róla. Azóta eltelt már négy év. Egy azóta, hogy Ő csatlakozott hozzám. Azt mondta, a fickó egyik távoli rokona, és még a halála előtt kérte rá, segítsen, ha ráér Bristolba utazni - merthogy egy nagyvárosi sznobról beszélünk, akinek állítólag azelőtt semmire sem volt ideje. Nekem elég volt, hogy ért az üzlethez, más nem is érdekel. Nem érdekelt. Fogalmam sem volt róla, hogy a saját nememhez vonzódom, amíg fel nem bukkant. Feltűnt ugyan, hogy hidegen hagy mindenféle nőnemű közeledése, de még csak nem is furcsálltam. Aztán leesett, mikor először megcsókolt. Mintha mindvégig rá kellett volna várnom. Na jó, ez butaság, nem hiszek a sorsban.
Szívesen rád bíznám, mit kezdesz az információval, ha csak rólam volna szó. Sajnos azonban képben van Ő, a fickó, a mellékes szolgáltatást igénylő privát ügyfeleink, valamint a sok középiskolás kölyök, akik drog nélkül maradnának, ha feldobnál. Épp ezért emlékeztetlek: ha bárkinek továbbadod, nem lesz hová bújnod előlem.