Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
Hyun & Alex - Bad day
------------------------------
by Kwon Hyunwoo
Csüt. Aug. 17, 2017 10:56 pm

Shadowhunters
------------------------------
by Vendég Csüt. Júl. 13, 2017 10:53 am

Secret diary
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Szomb. Május 27, 2017 11:13 am

Jerry && Adrian
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Csüt. Május 25, 2017 8:04 pm

Sorin & Jaxen
------------------------------
by Jaxen D. Ford
Hétf. Ápr. 24, 2017 6:37 pm

Hyun & Alex - Elzárás
------------------------------
by Alexander Yang
Szer. Ápr. 19, 2017 12:41 am

Silhouette FRPG
------------------------------
by Hanna Evans
Hétf. Ápr. 17, 2017 8:22 pm

Marvel-Universe Frpg
------------------------------
by Vendég Szomb. Ápr. 15, 2017 11:55 am

Princess and Alien ~ What the fuck are we doing?
------------------------------
by Adrian B. Lyon
Hétf. Ápr. 10, 2017 9:35 pm

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Nincs
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Blythe Ledford

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
8
• kor :
16
• tartózkodási hely :
Bristol
• foglalkozás :
táncos

TémanyitásTárgy: Blythe Ledford   Szer. Jan. 11, 2017 12:10 am


Blythe Alwen Ledford
Let us read, and let us dance; these two amusements will never do any harm to the world.


Blythe

2001. 04. 01.

Anglia; London

Diák/Táncos
Szingli

Bristol

Roundview diák

Ten Chittaphon


       


Plusz 60 kiló.
Ekkora súly nyomja a szokatlanul puha matracba a hatalmas franciaágyon Blythe Ledfordot. A nap első sugarai épp csak befurakodtak az ablakot elrejtő sötétítő által hagyott apró résen, de ez épp elég ahhoz, hogy a fiatalt felverje álmából. És hozza magával a borzalmas fejfájást, ami csak emlékezteti arra, hogy mennyit is ivott az este. Pedig ő nem ilyen. Igazán már azt sem érti, hogy miért is ment el arra a bulira, hisz ilyenen még soha nem volt, és igazán nem is az ő műfaja a dolog. De hát mégis elment, és elég jól érezte magát. Igaz, az emlékezete teljesen kihagy, csak apró, elmosódott töredékek maradtak meg az elmúlt éjszakából. Emlékszik a hatalmas házra, ahol a buli volt, és a sok, különféle piára, amik felének igazából még a nevét sem tudja. És teljesen biztos benne, hogy emellett még volt más is, ami biztosította, hogy mindenki jobban érezze magát. Talán csak amiatt nem emlékszik, hogy mégis hogy került egy ismeretlen ágyba, egy ismeretlen ember alá...
Csak értetlenül pislog a plafonra, míg szeme igyekszik hozzászokni a reggeli fényviszonyokhoz, és igyekszik zavaros elméjének mélyéről előkotorni mindent a tegnap estéről. Emlékszik rá, hogy volt valami szép zöld színű, igen erős alkohol, aminek a nevét nem tudja. Akkor sem tudta. Csak a kezébe nyomták, mondván, hogy finom, és tuti nem fogja megbánni, Igen ám, csakhogy az után jött a következő és az az utáni, aztán már csak egy igen csinos pofi, és az ahhoz tartozó lehengerlő mosoly elmosódott látványára emlékszik, meg valami mély dörmögésre, és aztán jött a képszakadás. És ahogy igyekszik felidézni mindent, úgy áll össze szép sorban a kép, ám mikor a csattanóhoz ér, nem akarja elhinni a dolgot. Mert az nem lehet, ő nem olyan... Nem feküdhetett valaki más alá, és egész biztos, hogy nem csábíthatta el őt Adrian Lyon. Kikerekedett tekintettel pislog csak felfele, míg erőt vesz magán, hogy szép óvatosan legörgesse magáról az ismeretlent, akinek az arcát még nem is látja, hisz el van fordulva tőle. Nagyon lassú és nagyon óvatos, hisz nem akarja felébreszteni még Őt. Igazság szerint semmikor sem szándékozik felébreszteni a másikat, hisz nem akar egy minden bizonnyal kellemetlennek ígérkező beszélgetés elé nézni, helyette csak olyan gyorsan eltűnne, amennyire csak lehet. De hát sajnos ez nem jön össze neki. Az ismerős mély dörmögés most csak halkan nyöszörög, amint gazdája ébredezik a noszogatástól, és nem is hagyja magát, szinte lefogja a másikat.
- Maradj már...még aludni akarok... - motyogja, miközben még a lábaikat is összekulcsolja, nehogy még véletlenül elmenekülhessen a fiatal. Ő pedig kezd pánikba esni. És már nem csak azért, mert sejtése, és nagy félelme beigazolódni látszik, hanem mert még csak arra se képes,, hogy feltűnés nélkül elszublimáljon, mintha soha ott se lett volna.
- E-e-engedj, Adrian... Menni akarok... - s hiába próbálkozik nyugodt, és magabiztos hangnemet megütni, ez valahogy nem sikerül neki, sokkal több kétségbeesés érződik rajta, mint kéne. És még sípolni is elkezdett. Mire az idősebb csak mordul egyet, majd lefodrul róla, és alszik tovább, neki háttal, mintha mi sem történt volna.
Blythe pedig kihasználva az alkalmat pattan ki az ágyból, kapja magára gyorsan a ruháit, és már tűnik is el onnan. Nem kéne szaladnia. Ő mégis meg sem áll hazáig, hogy a szobájába bezárkózva keresse elő az inhalátorát, amit előző este buta módon otthon hagyott.

Halk zene, ami szinte csak háttérzaj, a némaságban azonban szinte teljesen betöti a terem csendjét. A falakról visszhangzó dallam pedig egyenesen eljutva a tükörrel borított fal előtt álló fiúhoz táncra késztetik aprócska érzékszerve még apróbb hallószőreit, hogy aztán a srác is táncra perdüljön. Nem is figyel senkire és semmire, csak a zenére, ami minden porcikáját átjárja. Pedig az orvosok azt mondták, hogy ha folytatja a táncot, elég hamar életveszélyes állapotba is kerülhet. Hiába, aki asztmás, annak alapjáraton is nehézségei vannak a levegővétellel, és még a tesi alól is fel van mentve. Ehhez pedig hozzájárul az is, hogy Blythe koraszülöttként, krokodilszívvel született, ami nem záródott össze rendesen, és mivel a műtét elég kockázatos lett volna az ő esetében, a mai napig nyitott szívvel él, és az ereiben kevert vér folyik, ami miatt könnyebben el is fárad. De hát ez őt nem akadályozza meg abban, hogy azt csináljon, amit akar. Már öt éves kora óta jár táncra, és annak ellenére, hogy a szülei szerint csak egy gyerekes hóbort amit hamar kinő majd, most, tíz év elteltével még mindig itt áll, ugyanabban a próbateremben, ahová elsőként betette a lábát, egyre nagyobb eltökéltséggel, hogy belőle egyszer majd egy világszerte elismert táncos lesz. És efelé egészen jó úton hala; legalábbis az a számos díj, amit már beszebelt az évek alatt, ezt bizonyítják.
De most nincs semmi verseny, semmi előadás, amire készülne. Igazából eleinte azt tervezte, hogy otthon marad, és a takarója alá bújva fog szenvedni a tegnap este miatt. Vagy esetleg áthívja Sorint, és majd videojátékoznak, ahogy azt minden hétvégén teszik. Aztán mire észbe kapott volna, már itt is volt, és a tükörben nézegette magát; főleg azt a piros foltot ott a nyakán, amit az az idióta okozott neki az éjszaka folyamán, és sehogy se tudta eltüntetni, vagy eltakarni.  Egy darabig csak nézte magát a tükörben, de aztán zenét kapcsolt, s azóta is meg sem állt. Még most is, annak ellenére, hogy érzi, hogy már kezdi nehézkesen venni a levegőt, nem tart szünetet. Hisz fejében csak a tegnap estéről cikáznak folyamatosan a gondolatok, hiába akarja kiverni azokat. Pedig a tánc eddig mindig segített neki, és most mégsem. És talán ezért is esik el az egyik forgásnál, és már nem is érzi magában az erőt, hogy felálljon, csak egyre inkább kapkod a levegő után. És akkor érkeznek a megmentő mancsok, amik az orra alá dugják az inhalátorát, hogy aztán óvatosan fonódjanak apró, reszkető teste köré. Majd az ismerős hangot is meghallja.
- Olyan buta vagy... tudod, hogy nem szabad túlhajszolnod magad... Történt valami? - az a jól ismert, aggodalommal teli hangszín, amitől mindig megnyugszik. És automatikusan simul az ölelésébe, egészen addig, míg a másik kicsit el nem tolja magától, hogy végig tudja mérni. - Csak akkor szoktál ilyen lenni, ha valami baj van... Történt vala... Az meg ott mi? Blythe... Elmentél arra a bulira, ugye? - mintha csak az apja lenne. Pedig a másik épp csak néhány hónappal idősebb, ez a számonkérés azonban sokkal inkább egy idősebb bátyóra vagy egy apára vall, mintsem a legjobb barátra.
- Téged meg megint megvertek, ugye? - kérdésre kérdéssel válaszol, teljesen mellőzve a rendes válaszadást, miközben puha ujjai végig is simítanak azon a véraláfutáson a másik arcán.
- Az most teljesen felesleges... Voltál abban a buliban, vagy sem? Ki csinálta ezt itt? - még rá is bök a vörös foltra, mire Blythe gyorsan kezével eltakarja azt, hogy  másik ne nagyon bámulja már meg, mert attól csak jobban zavarba jön, mert már csak ettől a kellemetlen témától érzi a gombócot a torkában és a kényszert, hogy elszaladjon-
- Izé... Igeeeen, és... öhm... Ad... Adrian... - még az ajkát is elkezdi harapni zavarában.
- Hogy micsoda?!? Ne mondd, hogy te befeküdtél az alá az idióta alá... És egyáltalán hogy mehettél el nélkülem? És ha befulladtál volna?
- De nem tettem, jó? És most ha megbocsátasz... Gyakorolnom kéne...


_________________

Dance can reveal all the mystery that music hides.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

roundview diák


avatar

Darling, my name is
• hozzászólások :
34
• kor :
18
• tartózkodási hely :
nowhere. everywhere

TémanyitásTárgy: Re: Blythe Ledford   Vas. Jan. 15, 2017 7:15 pm



Elfogadva!
you passed the test!
Most egy pillanat erejéig skizózok, mert Effy kötelezőnek érzi az orrod alá dörgölni azt a más mellett ébredős dolgot - szóval üdv a mindennapjaimban, darlin Rolling Eyes
Az olvasási igényemet sikerült bőven kielégítened, aminek nagyon örültem, így amiatt nem tudok nyafogni, hogy túl hamar fejezted be az egészet (de, a második felére azért rá tudnám fogni, ha nagyon akarnám :T). Amint tudjuk, nekem szokásom sejhaj helyett segglyukat olvasni, az elgépeléseket mégis mindig megtalálom (beszebelt ._.), de kénytelen vagyok úgy tenni, mintha ott sem lennének, olyan szinten kárpótolt érte az egész alkotásod minősége - na meg késő is volt már ahhoz, ahogy látom Rolling Eyes  
Amúgy meg nem ártana vigyáznod magadra, mert ha megfulladsz itt nekem, akkor seggberugdoslak, csak úgy szeretetből.
Na lavcsivan, menjél játszani <3

_________________



don't you know, don't you know?
You made your bed When you worried about mine This ends now I wouldn’t hold my breath if I was you 'Cause I’ll forget but I’ll never forgive you
True friends stab you in the front
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Blythe Ledford
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterlapok :: Roundview diák-
Ugrás: