Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat
Latest topics
Two Laytons and a Blackbourne ~ avagy a cicaharc
------------------------------
by Jesse A. Blackbourne
Today at 3:32 pm

Elkészültem!
------------------------------
by Moon Sang Hyuk
Today at 3:32 pm

Sorin & Jaxen
------------------------------
by Sorin N. Layton
Yesterday at 11:05 pm

Jeremy & Sorin ~ Please save me
------------------------------
by Sorin N. Layton
Yesterday at 5:24 pm

Játékostárs kereső
------------------------------
by Violet Brunet
Hétf. Feb. 20, 2017 8:09 pm

Avatárfoglaló
------------------------------
by Violet Brunet
Hétf. Feb. 20, 2017 7:39 pm

Violet Brunet
------------------------------
by Noel Jude Maddox
Hétf. Feb. 20, 2017 6:10 pm

Vic & Remy
------------------------------
by Jeremy Bureau
Pént. Feb. 17, 2017 9:20 pm

Karakterbörze
------------------------------
by Oliver J. Wood
Pént. Feb. 17, 2017 5:45 pm

Top posters
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
A legtöbb felhasználó (25 fő) Hétf. Ápr. 25, 2016 8:31 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Kian & Blythe ~ Can I come in?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

roundview diák



Darling, my name is
• hozzászólások :
5
• kor :
15
• tartózkodási hely :
Bristol
• foglalkozás :
táncos

TémanyitásTéma: Kian & Blythe ~ Can I come in?   Hétf. Jan. 23, 2017 3:00 pm













Kian && Blythe
When two people meet, each one is changed by the other so you`ve got two new people.

Van az úgy, hogy két ember nagyon szereti egymást, és minden szabad idejüket együtt töltik. És ezzel nincs is baj. Hisz a szerelem szép és jó és csodálatos dolog. Igen ám, de akkor már kicsit más a helyzet, ha még csak este nyolc óra, és ha azok a bizonyos szerelmesek már negyvenes éveikhez igencsak közel állnak. És van egy lassan tizenhat éves fiúk. Ez a fiú pedig hiába teszi a fülére a fülhallgatóját, hogy mindenféle zavaró tényezőt kiszűrjön, túl vékonyak a falak, és az idősek túl hangosan. Blythe pedig szinte biztos abban, hogy ezt még Bristol másik felében is hallják, és másnak minden napilap arról fog írni, hogy a szülei igencsak jól érezték magukat az este folyamán. Igaz, talán még ezzel sem lenne olyan nagy baj, h nem lenne rajtuk kívül senki más a házban. Ez a valaki pedig épp tanulni próbált, de hát a nagy visongatások és nyögdécselések közepette elég nehezen megy az. És már szinte teljesen biztos benne, hogy ez a nagy testvércsinálási projekt egyik állomása.
Pedig ő egyedül is megvan. Ott van neki Rin, aki már több, mint egy testvér, és aki mindig vigyáz rá. De talán a szülőknek ez már nem elég. Talán ők úgy gondolják, hogy a fiúk nem lesz képes megélni azt a kort, mikor már ők is olyan vének lesznek, hogy egyedül semmit nem tudnak majd megcsinálni. És akkor kéne valaki, aki egészséges és fitt, aki jobban bírja majd a strapát a bátyjánál. Mert tény, már elég sokszor juttatta saját magát életveszélyes helyzetbe azzal, hogy túlhajszolta magát, és befulladt. De hát még mindig él, és az, hogy jelenleg is egy nemzetközi táncversenyre készül, tanúsítja is azt, hogy semmi szükség arra a kistesóra, mert ő is képes lesz arra hogy ellássa majd a szüleit ha ők már erre nem lesznek képesek. Vagy majd öregek otthonába dugja őket, manapság az úgyis olyan hogy divat, hogy minden második család egy ilyen helyre dugja az ősöket, hogy ne nekik kelljen foglalkozni velük.
De hát nekik csak kell az a másik gyerek. És Blythe Ledford ezt már nem bírja tovább. Fogja magát, felöltözik és már hagyja is el a házat. Igaz, nem megy messzire, csak a szomszédba. Hülye is lenne tél közepén egy szál pulóverben elsétálni valahova, mert azért a megfázást nem kockáztatná meg. És ebben a három percben is, míg a szomszéd ajtóig eljut, érzi, hogy kezd átfagyni, még vacog is. De vissza már nem fordul. Rini anyja pedig azt mondta, bármikor átmehet, és szívesen fogadják. Már csak azért is, mert ő a fiúk legjobb barátja, és még a szomszédban is lakik. Amúgy is már annyiszor aludt náluk, hogy szinte az a második otthona, egy csomó ruhája még mindig az idősebb szobájában hever. És csak reménykedik, hogy ő is fog ajtót nyitni. Már a küszöb előtt toporog, és a csengőt is megnyomta, várva, hogy valaki végre ajtót nyisson. Igazság szerint ő azt remélte, hogy Sorin lesz az, aki majd lerohan a szobájából, bevonszolja, és fel is melegíti már ettől a pár perces fagyoskodástól kihűlt kezeit. És már készül is a szövegre, amit elő akar neki, de mikor végre nyílik az ajtó, és megpillantja a másikat, egy pillanatra ledermed. Még egy fél lépést hátrál is ijedtében, és hirtelen a szavak is megakadnak a torkán. Bárkire jobban számított volna, csak rá nem.
- Kian... - még a torkát is megköszörüli, hogy visszaszerezze a hangját. - Öhm... Izéé... Anyáék elég jól érzik magukat és öhm... kicsit hangosak és nem lehet meglenni mellettük és... khm... A te anyud azt mondta, hogy bármikor átjöhetek, szóval... Esetleg... Be-bemehetnék? - és még maga sem érti miért, de a gondolattól, hogy a szülei pont azt csinálják otthon, és attól, hogy ezt hangosan ki is kellett mondania kezd elpirulni a kinti hideg ellenére is. Azonban még így is egyre jobban vacog, ahogy tekintetét a másikra emeli várva, hogy végre bejuthasson a melegre.

Lesz ez jobb is <3 || Pretty pretty || Dress

_________________

Dance can reveal all the mystery that music hides.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

kívülálló



Darling, my name is
• hozzászólások :
5
• kor :
19

TémanyitásTéma: Re: Kian & Blythe ~ Can I come in?   Szer. Jan. 25, 2017 7:39 pm


Blythe
&
Kian

Otthon, édes otthon. Milyen régen is volt már, hogy itt volt. Jó persze, már pár napja itt rontja a levegőt viszont eddig nem álltak olyan fényesen a dolgok, hogy nyugodtan is tudjon mászkálni. Úgy, hogy Rinre is rátudjon nézni. –hiszen majd megsajdul a szíve a sebek láttán. Nem neki kellett volna bűnhődni, Ő nem tehet semmiről sem. - Eddig inkább érezte magát egy semmire kellő betolakodónak. És habár még vannak kisebb döccenők az életében, most már végre eljutott odáig, hogy vissza merjen költözni titkos helyéről, a meleg kis családi fészekbe.
Azt elnézve, hogy anyjának is elkellet mennie egy kis időre a beteg nagyanyjukhoz, még pont időbe is tért vissza. Nem biztos, hogy jó ötlet lenne egyedül hagyni egy kölyköt. Főleg így, hogy mostanság nem épp a legveszélytelenebb alakokkal volt körbevéve. Tudja, hogy rosszat tett és hogy erre nincs bocsánat, de igyekszik rendbe hozni a dolgokat. Most minden erejével azon van, hogy vissza fizesse az össze pénzt, és kerül, amibe kerül, de meg szerzi. Még ha beledöglik is vissza fogja, fizeti az utolsó apróig. Jó persze nem tervezi a lelkét is eladni, mert tudja jól, hogy azért akár mennyire is haragszik rá drága öccse, meg szakadna a fájdalomtól, ha képes lenne őt egyedül hagyni, immár véglegesen.
A fene se tudja, hogy mi történt itt, amíg távol volt – már a veréseken kívül - de azt biztosan tudja, hogy alaposan lemaradt a dolgokkal. Sorin is más lett egy kicsit. Jó persze változik az ember, meg minden, de akkor is. Bár abban is biztos lehet, hogy már ő sem a régi.
Este nyolc óra van. Még nem rég végzett a zuhannyal. Lusta volt felöltözni, meg hát otthon is van, így csak egy darab törölköző van a dereka köré csavarva, úgy csoszog ki a konyhába, hogy kitalálja mit is kéne enni. Sajnálatára nem valami profi, ha főzésről van szó, de egy konyhatündér kis tesó mellett nem is kell annak lennie. Ő megelégszik azzal is, hogy remek forró csokit tud csinálni. Még valamikor kölyök korában fejlesztették ki a nagyapjával a titkos és tökéletes receptet, hogy felvidítsák az akkor épp betegeskedő Sorint.
Csengetnek. Homlokát ráncolva pillant az ajtó felé. Tudtával nem várnak vendéget. Főleg így, hogy Rini most nem is ér rá. Az ajtóhoz csoszog és mögötte megállva nyitja ki és csak a fejét dugja ki a hidegbe. –Oh, szervusz Blythe…- meglepődve pislog a szomszéd srácra. Rég volt már, hogy látta és egész sokat nőtt azóta… De azt már el is felejtette, hogy már szinte szabad átjárás van. Még azt csodálja, hogy egyáltalán csengetett és nem csak úgy átjött. Hisz manapság ritkaság az illedelmesség és mindenki kénye, kedve szerint ront be másokhoz. –Persze, gyere csak. – kijjebb nyitja az ajtót, hogy beengedje és megborzongva zárja vissza. –Még szerencséd, hogy nem éjszaka jött rájuk a tornázhatnék. – vigyorogva borzolja meg a haját. –Bár sokáig fent vagyok, akkor is betudtalak volna engedni. – hiszen mostanság elég nehezen alszik, nem okozott volna neki gondot. –Nem vagy éhes? Pont most terveztem vacsit készíteni. – egy cseppet sem zavarja az, hogy szinte csak egy szál semmiben van. Tulajdonképp, már el is felejtette, nála ez a szokásos és amúgy sem szégyellős.

Lesz még jobb is <3



By: Alien

_________________

Lies and love rarely went together, and never for long.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Kian & Blythe ~ Can I come in?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
• life is a party :: Bristol :: Otthonok :: Layton ház-
Ugrás: