Noah Benton

Noah Benton

Life is a bitch, so learn how to fuck it

Totálisan idióta szülök, autista kis tesó, szar életkörülmények. Ez így röviden-tömören nagyon jól összefoglalja az életemet, legalábbis az elejét. Richmond, Virginia. Kissé ironikus, hogy Virginia államban születtem, aztán tíz évesen már nem is voltam szűz. Richmond meg...nekünk a gazdagság kimerült abban, hogy meg tudtuk rendelni az ötödik legszarabb pizzát. Apám jobb élet és jobb nők reményében lelépett otthonról, mikor nyolc éves voltam. Harvey, az öcsém pár nappal ezután született meg. Sokáig nem tudtuk, hogy valami nem stimmel vele. De ahogy múlt az idő, egyre furcsábbá vált. A kortársai már javában beszéltek, de ő meg se szólalt. Gyűlölte, ha ölbe veszik. Sokszor semmit se reagált arra, ha a nevén szólítottuk. Anyámnak is feltűnt, hogy valami hibádzik az öcsinél, de senki se törődött vele. Az orvosa egy fasz volt, nem vette észre a jeleket. A mutert jobban lefoglalta a drog. Apám lelépése után a bogyókhoz menekült, nem tudta elviselni, hogy lecserélték. Egyedül maradt két kölyökkel, se állása, se pénze se volt. Kurválkodásból tartott minket életben, nagyrészt. Harvey-t végül hat éves korában diagnosztizálták autizmussal. Én ekkor már javában belekóstoltam az élet minden gyönyörébe és szarságába. Tizenhárom évesen a tanulásra kéne koncentrálni, de mint ahogy a gyerekek többségét, engem se ez kötött le leginkább. Egy tizenhat éves lánnyal vesztettem el, aztán két évvel később egy tizennyolc éves fiú vette el hátulról is szegény ártatlanságomat.
Nagy nehezen sikerült szakmát szereznem, hivatásos autószerelő vagyok. Milyen szexuális, olaj és autók. Meg a faszt, ennél szarabb meló nincs is a világon. Talán az elefánt szar lapátolás az egyetlen, ami rosszabb ennél. Húsz éves koromban sikerült ott hagynom a "családi" fészket, évekig egy haveromnál laktam. Minden jól ment, már ha mehet bármi is jól ebben a csóró életmódban. Nem akartam tovább tanulni, nem is tudtam volna ilyen szar jegyekkel. Mindig mást dolgoztam, mosogatás, takarítás. Egyszer vigyáztam egy hetven éves vén szatyor uszkárjára, de a parkban elszökött. Legyen annyi elég, hogy nem kaptam meg a pénzem.
Valószínűleg mindenkit a Sam-es rész érdekel a legjobban, ezért jobb is, ha odaugrunk és nem merülök be minden egyes részletébe az életemnek. Őt egy évvel ezelőtt ismertem meg egy buliban. Vicces belegondolni, hogy milyen kis beszari vörhenyes volt, de mellettem mostanra teljesen megváltozott. Már nem akar elájulni, ha odamegyek hozzá, hehe. Nem akartam összejönni vele. A kapcsolatosdi nem az én műfajom. Én inkább dugok és dugatom magam, de a szerelem...az nem nekem való. Mégis megtörtént, a Sam-ügy egy éjszakás kalandból egy éves kalanddá fejlődött ki. Rohadtul szerettem, de mint minden mást, ezt is elszúrtam. Megcsaltam. Be voltam állva, de ez nem mentség, tudom. Ekkortájt már nagyon benne voltam egy drogos balhéban, rossz arcokat ismertem meg, nem fizettem, szóval jah, bonyolódtak a dolgok. Gyáva módon elmenekültem, de nem csak a városból, hanem a kontinensről. Ha a dílerek megtalálnak az fix, hogy kibeleznek. De nem ettől féltem a legjobban. Nem mertem bevallani Sam-nak, hogy mi történt aznap éjjel. El se búcsúztam tőle. Gerinctelen dolog, de gyorsan kellett cselekednem, a menekülést és a beszariságot választottam. Azóta egy haveromnál tengődök Bristolban, a repjegyet is vele fizettettem ki. Messzire jöttem, direkt választottam azt a haveromat, aki a legtávolabb él az államoktól. Mázli, hogy nem ausztrálokkal haverkodom.