Freja Grosvenor

Freja Grosvenor

She's burning through

- Jobban jártam volna, ha abba a lányiskolába íratlak, ott legalább tanultál volna egy kevés illemet. - szajkózza anyám, már vagy századjára, én meg csak a szemeimet forgatom a szavai hallatán. - Ne fintorogj édes lányom! Milyen viselkedés ez, amit manapság produkálsz? Komolyan, egyre elviselhetetlenebb vagy. - kezdi el masszírozni a halántékát, nyomatékosítva a mondatait, engem meg csak egyre jobban felhergel. - Ugyan, nem kell elviselned, ha nem akarsz. Szívesen megkönnyítem a dolgodat. - kapom fel a bőrdzsekimet, és a hátizsákomat, majd kimasírozok az ajtón. A hátam mögött hallom, ahogy anyám utánam kiált, majd fájdalmasan felsóhajt, de egyáltalán nem érdekel. Miatta lettem ilyen. Vagyis, miattuk, pontosabban.

Kopogtatás nélkül dugom be a fejemet az ajtaján, de nem találom a hálószobájában. Az egész lakás üresnek hat, talán nincs is itthon senki. Bár Hayden a telefonban azt mondta, negyed óra, és itthon lesz, megvárhatom, ha akarom. Kedvem meg úgysincs hazamenni, és anyám hülyeségeit hallgatni. Inkább ledobom a cuccaimat az ágya mellé, és kínomban hanyatt fekszem rajta, a fejemet a föld felé lógatva.
A kulcscsörgésre figyelek fel. A barátomra számítok, helyette viszont az idősebb Graham testvér tűnik fel az ajtóban. Szélesen rámosolygok, mintha teljesen természetes lenne, hogy az öccse szobájában leledzek. Végül is, az is. Olyan gyakran vagyok itt, hogy a lakás szinte már a második otthonommá vált, akár ide is költözhetnék. De szép is lenne az. - Hány diáklány szívét törte ma össze, tanár úr? - kérdezem tőle a hasamra fordulva. Államat a kezeimmel megtámasztva igyekszem olyan csábosan nézni rá, hogy zavarba jöjjön tőlem, ami nem tűnik nehéz vállalkozásnak, sikerült már nem egyszer kínos pillanatokat okoznom neki. Kétlem, hogy ma másként lenne. Meg olyan aranyos olyankor, hogy nem győzök betelni a látványával. Meg amúgy se.
Den meg túl korán érkezik meg, a bátyja válasza nélkül zárkózunk be a szobájába, így csak egy huncut kacsintással tudok elbúcsúzni Ry-tól, egyelőre, amit remélem, hogy sikerül félreértenie. Úgy szeretem látni a szemeiben a bosszankodó szikrákat felvillanni. Nem tudom mit gondol, mi van köztünk az öccsével, de nekem kimondottan előnyösebb, ha többet képzel bele a kapcsolatunkba, mint, ami valójában van. Nincs is a féltékeny férfiak arckifejezésénél. Talán csak a gondolataik, de azokba sajnos nem látok még bele. Ismétlem, még.

- Nem tudsz aludni a dolgozataid nélkül? - nézek a kezei között, az asztalon halmokban álló lapokra, miután kiszolgáltam magam a hűtőjükből, és magamhoz vettem egy üveg ásványvizet. Szemérmetlenül lassan kortyolok, fenntartva vele a szemkontaktust, a pultnak támaszkodva, felé, hogy jól lássa a pizsamának csak nehezen nevezhető sortomat, és testre simuló toppomat. Tényleg rettenetes vagyok. - Mindenesetre jobban teszed, ha ezt befejezed, és lefekszel kicsit pihenni, holnap nehéz napod lesz. - veszem ki a kezéből a tollat, és az egyik dolgozatlapot, majd mezítláb, a csípőmet ritmusosan mozgatva, elsétálok a hálóik irányába.
Na igen, kétlem, hogy a hétvégén hazakeverednék. Csak ezt ő még nem igazán tudja.