A világért se vallanám be, hogy nem szeretem, mikor mindenki itthon van, pedig így van. Nem, én tényleg imádom ezeket a tökfejeket, épp csak... ilyenkor puskaporosa levegő. Ezért sem vagyok lent velük, nem megy... engem ez a légkör feszélyez, és nem akarok a tudatlanságom miatt valami hülyeséget csinálni. A szobámba menekülök, ahogy mindig, és csak magamban reménykedek, hogy a lányok nem veszik ezt magukra, mert tényleg nem erről van szó, épp csak bölcsebbnek látom, ha én kimaradok a lent történtekből. És amúgy is... Szeretem a szobám, ide senki nem ront be, ez az egyetlen privát helye a háznak, ami csak az enyém. És megmondom őszintén, az otthon történtek után már nem igazán akarok beszélni a továbbtanulási szándékaimról, pedig az idő ketyeg. Már rég eldöntöttem, mihez szeretnék kezdeni az életben, otthon ezt nem fogadták túl jól, és valamiért fogadni mernék arra, hogy a fiúk is csak röhögnének. Nem, jobb lesz, ha ez titokban marad... még. A vihar meg erősödik, én meg minden egyes dörgés hallatán összerezzenek, és érzem is, ahogy egyre csak kezd úrrá lenni rajtam a félelem. Nem ettem, sőt... nem is vettem észre, hogy már ennyi az idő, tényleg gyorsan szalad. Gyorsan felveszem a rövid nacim, meg a trikóm, aztán sóhajtás kíséretében a paplanom is magamhoz szorítom. Félszegen lépek a folyosóra, és még ugrok is egyet, mikor nagyobbat dörren, de Hayden és Ry szobájából hallatszik, ők nincsenek egyedül. Brandon viszont nagyon messze van innen. Legalább is ebben a pillanatban. Még egy dörgés viszont kellően ösztönöz ahhoz, hogy tegyek a távolságra, szabályosan futok a fiatalabbik bátyám szobájába, és rám nem jellemző módon rontok be. - Félek - nyikkanok, másra nem igazán vagyok képes, és még az ajkam is meg-meg rándul, kevés kell ahhoz, hogy elsírjam magam. Csak pislogok Brandonra, miközben egy tétova lépést teszek beljebb. Haydennel más, vele szoktam lenni ilyenkor, de... de ő most elfoglalt, és hiába tudom, ezért nagyon fognak szekálni, túlságosan félek egyedül ahhoz, hogy ilyesmivel törődjek.
Vihar van. Igen, a dolog néha feszültté változtat engem, de hát nem én lennék Don, ha ne találnék ki erre is valami megoldást. Épp ezért szenvedek az asztalom fölé hajolva, a telefonommal megvilágítva egy félig kész füvescigi sodrásával. Már vagy ezerszer csináltam ez, mozdulataim megszokottak, robotikusak. Néha gyorsan ujjaimat elhúzom orrom előtt, hogy érezzem az anyag illatát, tömény és fűszeres, nem basztak át herbállal. Kint nagyokat dörren az ég, vakító villanásokat követ a mennek repedése, ami az ablakaim remegését okozzák. Elkészültem, ennek örömére határtalan elégedettség tölt el, majd vigyorogva az ágyra huppanok, lesöpröm a minimális dohányt, ami a trikómra és a gatyámra szóródott, majd bebújok a takaró alá. Ááááh, nincs is annál jobb, mint amikor az ágyban szív be az ember! Az éjjeliszekrénben ott lapul egy adag doritos, a laptopomra pedig le van mentve vagy nyolc évad Drop Dead Diva, Dance Moms, Real houseswives of Atlanta és vagy száz gigányi pornó minimum. Szóval ja, jó estének néztem elébe. Be is kapcsolom az egyiket az utóbbiak közül, gondoltam elszívom alatta a cigit, aztán meg majd meglátjuk ,hogy van-e kedvem folytatni a B kategóriás felnőttfilmet. Épp egy irodai jelenetben igyekszik rávenni a férfi főnökét a szintén főnök titkár, hogy elmehessen a jövőhéten szabadságra, de... Jah, hát innentől kezdve mindegyik ugyanaz. Halkítok a hangon, ami meglepő, pert épp akkor lépett be a szobába. Gyorsan bezárom a lejátszást, de kétlem, hogy nem hallotta meg. Tökmindegy. Pár pillanattal ezelőtt gyújottam meg a cigit, szóval még ha akar, csatlakozhat hozzám. - A vihar? - kérdem tőle fejemet oldalra döntve, laptopom világos fényben láthatja megnyugtató (ilyen is van) mosolyomat. - Őőőő, nem tudom mit szoktatok ilyenkor tolni Dennel de.... Füvet? - nyújtom felé a füstölgő szálat. Tartozom egy vallomással. Az ágyam nem is ágy, csupán egy nagyon nagyon vastag matrac a földön, az előbb említett éjjeliszekrény pedig csak egy kupac holmi, amit itt jól jöhet. Tudjátok, telefontöltő, zsepi, kézkrém, víz. - Csak a szádba szívd, aztán képzeld azt, hogy anya épp rajtakap, hogy füvezel. Úgy, ügyes. - három szippantás után elveszem tőle, és ez így meg addig, amíg el nem érjük a sodort cigi csigáját, és be nem állunk teljesen. Ez aztán a móka.
by 
