Azta. A tükör előtt állok, és azon töprengek, hogy vajon a barna bakancsot vagy a fekete vászoncipőt vegyem fel a ruhámhoz. Rég volt olyan, hogy ennyire odafigyeltem volna arra, mit veszek fel. Lehet, hogy itthon legtöbbször igénytelen az öltözködésem, és megrekedek a póló-boxer kombónál, vagy annál sem, de a mai este fontos. Fontosabb, mint a többi. Miért? Képzeljünk el egy srácot: Sad puppy eyes, cheekbones, that could cut a bitch, and a smoking hot body. Igen, most azt is mondhatnánk, hogy magamat írtam le, de nem, létezik egy másik csodásan kinőző személy, és ez a bizonyos személy életem legelőnytelenebb képét készítette el rólam. Nagy nehezen sikerül rávennem, hogy kitörölje azt a szart, de csak úgy, hogy azt mondtam még valahogy meghálálom. Nem mintha egy ilyen szívesség nélkül nem fogadnám el az ágyamban. Szóval jah, mondjuk gyorsan bekapok egy MDMAt indulás előtt, hogy beüssön addigra. Útközben rágyújtok kétszer, majd a bejáratnál beveszek egy rágót, bár két percen belül úgyis betámadom a bárt. Az éjszaka NAGYON jól folytatódott. Inni végül nem ittam, még jobban nem akartam elbaszni az agyamat, viszont bevettem még egy tablettát, csak hogy tuti teljes legyen az élmény. Nem nagyon találtam meg Kylet, és a végére valahol mélyen legbelül ugyan még kerestem, inkább maradtam a szórakozásnál. Aztán nem tudom, hogy sikerült, de a pult tetején kötöttem ki. Táncoltam. És persze üvöltve éneeltem a Daddy Lessonst Beoncé új albumáról, mert hát olyan tizenkét órára volt szükségem, hogy megtanuljam az egészet táncmozdulatokkal együtt. A barna bőrcsizmám ás a farmerdzseki még adott is valami country stílust a performanszhoz. Ha ez nem, akkor semmi nem fogja idecsalni azt a szaréletű fotóst. Aztán meglátom a vaku villanását. Az engem figyelő éljenző éneklő tömeg között ott van Kyle, én pedig azonnal megállok, majd levetem magamat a pultról. Snki nem kap el.
Bevallom nem sok kedvem volt ma kikelni az ágyból, és nem is tettem ezt délután háromig amikor is beállított a nővérem és a keresztlányom. Nem szeretem, ha hivatlanul állítanak be hozzám, a munkám miatt, ami gyakran eltart hajnalig és hát szükségem van az alvásra. De nekik nem tudok nemet mondani, ők fontosak számomra és a kis Daisy nevetése egyből feltölt, kivéve akkor, ha másnapos vagyok, ami most nem úgy volt. Az egész délutánomat az életem legfontosabb két nőjével töltöttem, akiket ki se lehetne robbantani tőlem, ha nem kellett volna hazaérniük a meglepetés vacsorára, amit a nővérem felesége készített számukra. Igazából megkönnyebbültem mikor 8-kor leléptek tőlem, és így elkezdhettem a készülődést az esti műszakra. Nem mindig élvezem a munkámat, ma meg tényleg semmi kedvem nem volt bemenni a bárba fényképezni a részegnél részegebb tinipicsákat. De bementem. Egy apró hír jutott a fülembe, miszerint a legkedvesebb rajongóm, Brandon, is elfog jönni a mai bulira így már motivációm is volt. Tizenegy után értem be a melóhelyre, ahol már nagyban szardínia parti ment, mindenki a másiknak dörgölőzött és akadtak személyek, akik már most nem tudták mi a nevük. Az ilyenek nem igen nyerik el a tetszésemet, de mielőtt elkezdhettem megkeresni érdeklődésem személyét a munkára kellett koncentrálnom. Így tettem, sorra készültek a képek egyik nőt fotóztam a másik után, egészen addig míg fel nem figyeltem az asztalon táncoló pasira. Figyelmem rá irányult, őt kaptam le, de vakuzás után már nem volt a helyén. A földön volt és akkor tudatosul bennem kit is fényképeztem le. Egyből odarohantam és kezemet ajánlva segítettem fel a földről. - Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok, de azért nem kéne a talpam elé esned mikor meglátsz. – viccelődtem a dologgal, majd eltettem a táskámba a fényképezőt és az előttem álló férfira néztem. – Amúgy egyben vagy?
Igen. Igen a válasz, ha bárki megkérdezné, hogy fájt-e lezuhanni a mennyországból. Valóban az volt a mennyország számomra, mindenki rám figyelt, a kedvenc számom ment, és még a célkeresztembe fogott úriembert is megláttam. Khm. Látni véltem. Bevallom, hazudtam, nem direkt ugrottam a tömegbe. A tabletták hatásától olyan erőket érzékeltem, amiket józanul sosem. Olyan hangokat hallottam, amik józanul nem suttogtak a fülembe. Olyan színeket láttam, amiket épp ésszel nem lehet felfogni. Olyan érzéseim voltak, mint még sosem. Ekkor hullottam esetlenül a hullámzó hústömeg közé, állkapcsom fájdalmasan koppan, a nyelvem sebesen végigcsusszan fogaiman, szerencsére egyik sem tört el, ám elharaptam a szám szélét, ajkam felső részén vér serken. És akkor, estém mélypontján, a padlón fetrengve meghallom Kyle hangját a dübörgő zenén keresztül. Gyorsan végignyalom a számat, hogy ne legen csupa vér, de egész gyorsan folyik a cuccos, szóval tökmindegy. Felnézek rá, hihetetlen ,hogy ez a faszi minden szögből kívánatos.. - Nem miattad estem el, valami farok kiöntötte a vodkáját és elcsúsztam. - mondom neki a fejemet fogdosva, hogy vérzik-e. A jól vagy-e kérdésre csak dünnyögni tudok, de elfogadom a kinyújtott kezét és felállok. - Nem mehetnénk valami csöndesebb helyre? Megfájdult a fejem az eséstől. - hahah, a faszt, csak kettesben akarok vele lenni. Már ez a második alkalom, hogy találkozunk, és nálam ha eddig nem történik semmi fizikai, elveszett a dolog. Hogy arra itt a klubban, vagy nála/nála kerül sor, már kérdés. Előtte természetesen el szeretnék beszélni vele, már amennyire józan kérdéseket tud feltenni egy beekizett műveletlen tuskó, én. Szóval beérkezünk egy szobába, ahol csak tompán lehet hallani a kinti zenét, én itt elterülök a kanapén, és gyorsan bekapok még egy tablettát. Tudom, sok lesz ez mára, de yolo meg swag meg minden szar, most tényleg szükségem van rá. Hatalmas kortyokban nyelem a vizet, mert hülye nem vagyok, a kiszáradás a leggyakoribb oka a kórháznak, ha az ember mdmat tol. - Szóval... Kyle. Mesélj magadról. Mi a horoszkópod? Szingli vagy? Mi a kedvenc piád? Szingli vagy?
A munkámat végezve rengeteg bolond emberbe botlok bele, akik azt feltételezik rólam, hogy egész este fotósorozatot fogok készíteni róla és ezért jogosnak érzik a követésemet. A mai este sem volt kivétel, hiszen a lengén felöltözött lányok most is a sarkamban loholnak, hogy ilyen pózban olyan kacsaszájjal és emilyen seggrázások közepette kapjam le őket. És ilyenkor verem a fejem a falba, amiért nem valami normálisabb szakmát választottam, mondjuk az agysebészt, hanem ezt a fényképezgetést. Ha nőkre buknék akkor még teljesen oké lenne a dolog, mert kérhetnénk némi fizetséget a szolgálataimért, mert ilyenkor ők Facebook profilképre vadásznak meg egy jó estére, egészen addig míg ki nem jelentem a második kérdés után, hogy meleg vagyok és inkább a párommal szeretnék közösülni akkor este, ha nem bánja. Ekkor besértődötten hagynak magamra én pedig végezhetem a munkámat, de azért bevallom, hogy ezekről a kis tini picsákról is csinálok 3-4 képet, hogy ne érezzék szarul magukat mert rám nyomultak. Nem mintha előfordulna. - Pedig kezdtem azt hinni, hogy a beszélgetésünkkor mély benyomást tettem rád. De majd szólok a pultos nőcinek, hogy nyalja fel valamivel a kiömlött piát. – a gépemet szeretem ilyenkor elrejteni, mára meg úgy érzem a műszakom is befejeződött, pedig még csak éjfél múlt. – Mehetünk. Szerezzek neked valami gyógyszert? Fájdalomcsillapító, kedvcsináló? Pohár víz? – egyből készségesen felajánlom szolgálataimat, bár sokaknak nem ilyen elképzelésük van erről. Bevallom nem tűntettem el végleg a képet erről a hapsiról, gondosan eltettem a vicces mappáim egyikébe, annak is a legkülönlegesebb helyére. Majd ha bensőségesebb kapcsolatot ápolunk, akkor megmutatom vagy megszabadulok, de a lényeg az, hogy az interneten már nem fellelhető a gyöngyszem. Lassú léptekkel követem az egyik hangszigetelt helységbe, ahol sokszor üzletek folynak, ma mégis üresen áll. Tekintetemmel követem, ahogyan uralma alá veszi a kanapét, elterül rajta, mint kecske a káposztán, én pedig az asztalra helyezem a fényképezővel megtömött táskámat és egy italt öntök. Elmosolyodok kérdésein. - Mit szeretnél rólam tudni Brandon? Ikrek vagyok. Boldog párkapcsolatban az ágyammal és a balkezemmel. Vodka minden mennyiségben. Még mindig kapcsolatban. – leülök vele szembe a fotelbe, hátradőlök és a kis dohányzó asztalra teszem fel a lábamat. – Na és te? Szingli-e vagy? Horoszkópod? Kutya vagy macska párti vagy? Miért akartad leszedetni azt a csodás képet magadról?
Ez a kanapé kibaszott kényelmes. Mi lenne kényelmesebb? Kyle alattam. Vagy Felettem. Édes mindegy. Úgy nyúúlok el a finom puha szöveten, mintha otthon lennék, macskaként merevedik lassan ízbe gerincem, arra persze ügyeltem, hogy villantsak közben egy kis hasat. Hahaha. Lerakja a fényképezőgépét, majd borostás arcán apró gödröcskék jelennek meg kérdéseim hallatán. Úristen, miért ilyen zabálnivaló az arca? A válaszai kielégítőek, az ikreket nem értem miért kérdeztem meg, mer hát leszarom. Szingli, az mondjuk fasza nem mintha változtatott volna tervemen, ha benyögi hogy pasija van. Talán mégjobban kellett volna nekem. Én is egy Vodka kind of guy vagyok, szóval ebben passzolunk. - Érdekes, külső szemmel egyikünkről sem gondolnám, hogy szinglik. A vodkát nagyon szeretem ám én is, szóval ha valamikor lenne egy fél liter vodkád, szívesen besegítek. Szűz a horoszkópom, de szinte semmiben nem passzol hozzám. Bár a személyiségem egy geci macskához hasonlatos, odavagyok a kutyákért. Nincs egyik sem mondjuk. Mert nem volt Csodás. Nem volt tökéletes, nem tükrözött engem. - pillantásom az asztal felé kóborolt, a tabletták már szinte teljesen átvették az uralmat rajtam, gondolataim egy sokkal vadabb és izgalmasabb irányba kalandoztak el. - Nincs kedved egy kis fotózáshoz? Munkán kívül, a képeket megtarthatnád magadnak. Ruhában. Vagy ruha nélkül. - beszédemben akadozást lehet felfedezni, nem megy olyan folyékonyan a szavak formálása. - Azért felteszek még pár kérdést. mikor voltál utoljára együtt valakivel? Mi a zsánered? Vannak fétiseid? Ha igen, mik?
Az első dolgom az volt a beszélgetésünk után, hogy visszanéztem az elmúlt hónapok bulijairól készült fényképeket, és Őt kerestem rajta. Ezt a csodabogarat, aki úgy ki van dőlve azon a kanapén, hogy elgondolkodtat, emberként micsoda képesség kell ennek a véghezvivéséhez. És nem találtam meg sokan, tehát nem az én szemem kerülte el eddig ezt a szépséget, hanem Ő nem volt ott, ahol én, ami arra ad következtetést, hogy nem rég költözhetett ide. Elhadarom, amilyen gyorsan csak tudom a válaszokat, mégis lazának mutatom magamat, olyannak, aki hetente tízszer válaszol ezekre az unalmas kérdésekre, melyek sokat elárulnak a másikról. Közben pillantásomat egyre többször járatom végig testén, megállva a kivillanó hasánál majd visszatérek szemeihez, és lassan le ajkain keresztül egészen a karfán pihentetett lábáig. - Micsoda férfi lennék, ha nem tartanék otthon mindig piát? Ma este is van a lakásomban néhány liternyi vodka, ha gondolod. Szívesen látlak ott. – meg máshol is, de ezt nem teszem hozzá. Mégis örülök annak mikor kijelenti, hogy szingli, hiszen házi nyuszira nem szoktam lőni. Elmosolyodok a válaszain. – Gondolom csak horoszkópilag vagy szűz, elég hihetetlen lenne, ha máshogy is. A macskák nem rosszak, de én is kutya párti vagyok. Miért? Milyen vagy te Brandon? – kíváncsian dőlök előre, miután levéve a lábamat az asztalról ráeresztem a kezemet támaszként a fejemnek. Megnyalom alsó ajkamat mikor a felhozza a fotózást és gondolkodás nélkül pattanok fel, hogy az asztalra csúsztassam a poharamat. – Nem dolgozok ingyen senkinek. Még akkor sem, ha ilyen jól néz ki, mint Te. – vállam fölött hátranézek, majd a gépemhez megyek és előveszem, megtakarítva a lencsét és memóriakártyát cserélve. - Hm… nehéz kérdés. Talán múlthét hétvégén. A zsánerem… hát nem tudnám pontosan elmondani milyen, de hasonlít hozzád. Kézfétisem van, imádom a szép kezeket meg a formás fenekeket. De ahogy látom neked mindkettő megvan. – kattintok egyet próbaként, majd felé fordulok teljesen. – Hová állsz be először?
Vendég
Darling, my name is
Vendég
Tárgy: Re: Kyle - Brandon Vas. Május 01, 2016 12:25 am
Élvezni kell az olyan hétköznapi dolgokat, mint az ilyen indokolatlanul tökéletes ülőalkalmatosságok. Pöppet kicsi azért nekem, így a lábam lelóg róla, de teljesen mindegy, semmi sem tudna zavarni ilyen állapotban. - Menjünk hozzám. Köze van és nem szeretek először a másiknál lenni. Az otthon komfortja megadja nekem azt, amitől feloldódok. Hidd el, meg fogod még ezt köszönni. Meg amúgy is teljesen be vagyok ekizve, szóval nem lenne jó ötlet inni rá. Majd máskor kipróbáljuk. Ha lesz másik alkalom. - mosolygok rá komiszul. - Hát, ha azt mondanám, hogy szűz vagyok, a tegnap esti srác elég hevesen ellenkezne. - nevetek fel olyan élvezettel, hogy alig bírom abbahagyni. Nagyon ütős szer volt ez. Felvetem neki az ötletet, szemében látom a ravasz csillanást, amit én természetesen örömmel viszonozok. - Nem is mondtam, hogy utána nem fizetek. - egy kacsintással zárni teljes győzelem. Már fordul el a fényképezőgépért, én pedig kigombolom a felső két gombot ingemen. Kezdjük mondjuk így. - Hát a kezemet még nem dicsérte senki, csak a karomat. A fenekemet annál inkább. - rámarkolnék, ha nem azon feküdnék. - Én beindulok a kikötözéstől és az öltönyöktől. Igen, tudom, tiszta szürke ötven árnyalata. És imádom, ha valaki elidőzik a nyakamon. Hm... Úgy gondoltam hogy az első legyen állva, majd folytatnám a kanapén. Felpattanok, megigazítom a sapkát a fejemen, majd igyekszem nem retardált felet vágni. - Próbálj most egy lentebbi szögből fotózni. - A következő képhez már az ingemtől is megszabadultam, (A kinézet az avatáron). Retkesklub ide vagy oda, teljesen magabiztos vagyok félmeztelenül egy üres szobában. A Kanapén lőtt sorozat sokkal drámaiabbra sikeredett, majd mikor végeztünk magamra veszem az inget, de nem gombolom össze. Azt hiszem meg is lennénk. És most jön a kérdés, mit akarsz cserébe? - remélem nem teszi fel a kérdést hogy mondjam vagy mutassam, a tettek embere vagyok, és elvárom, hogy ő is az legyen. Mondjuk ez a kanapé elég kényelmetlen, egy kis ízelítő után valóban haza kéne menni.
Na, szóval miután visszanéztem az eddigi képeket rá kellett jönnöm, hogy bizony ez a pasi nem törzsvendég, nem rég érkezhetett és ez felkeltette az érdeklődésemet. Az ismeretlen mindig sokkal vonzóbb, mint a már kitapasztalt dolgok. Ezért is álltam be fotósnak, mert bármennyire unalmas mégis okoz meglepetéseket, mint ezt itt. - Én sem szeretek máshoz menni már a legelső alkalomkor, szóval hagyjuk ezt a témát szerintem. A következő alkalom meg nem feltételes idejű, hanem biztos, hiszen miért ne szeretnél velem találkozni? Hihetetlen lenne, ha egy ilyen Adoniszt küldenél el mellőled, nem tudod, mit veszítenél el. – kacsintok rá. Még nem fordult velem elő, hogy lepattintottak, inkább én szoktam elhessegetni őket. – Talán meg is keresem. Hogy hívták az illetőt? – halk nevetés hagyja el ajkaimat, de belől valami nem tetszik. Keserű érzés kavarog a számban, talán ez lenne a féltékenység? Hűha… Korán kezdődik. - Helyes. Nem szeretem a komolytalan embereket, muszáj valamit kérnem cserébe. – bármennyire is szeretnék ingyen dolgozni nem tehetem, s bár pénzt nem fogok elfogadni Brandontól, attól még kijelentem, hogy kérek fizetséget. Amúgy sem muszáj pénzzel fizetnie, megteszi a természetes fizetőeszközök használata is. -Előfordul. A feneked az nagyszerű látványt biztosít, a karod is szép példány, de én az ujjakat szeretem figyelembe venni. Egy csúnya kezet nem engednék becsességem köré. – lehet ezt ám célzásnak is venni Mr. – Hirtelen másra gondoltam, ahogy az állvát és a kanapét kimondtad. Na, de akkor kezdjük el. Minél természetesebb vagy, annál jobbak lesznek a képek Kedves. Ne izgulj, légy laza, ess szét majdnem. Lehet nem kéne utasításokat adnom neki, de attól megteszem, és kattintgatok a gépemmel különböző távolságokról, beállásokból, hogy elkészítsem a tökéletes fotókat róla. Bevallom fényképezés közben többször megnyalom alsó ajkamat a látvány miatt, de próbálok nem engedni a gondolatoknak melyek sátrat csinálhatnának a nadrágomból. Ellenállok. - Lenne egy két ötletem, de szerintem kezdhetnénk egy ilyennel… - hirtelen szelem át a kettőnk között lévő távolságot, hátracsapva a gépemet a hátamra és csókolom meg. Ajkaim mohón mégis gyengéden veszik birtokba az övéit, a kezeimmel pedig testén kezdek el kalandozni.
Hohó, ki kell osztanom neki az első feketepontot, nem hagyjuk a hazamenős témát, mert csúnya vége lesz, azt megígérhetem. Lassú mozdulatokkal magam elé emelem kezemet, a körmeimet figyelem, amik épp annyira lettek levágva, hogy azért egy karmolást meg lehessen érezni vele. - Annyira ne szállj el magadtól Don Juan, egy csettintésembe kreülne alvótársat találni ezen a szemétdombon, ne viselkedj úgy, mintha te lennél az egyetlen választásom... Ugyanakkor természetesen te vagy a legjobb döntés. - lassú, álmos mosoly terül el arcomon, mikor látom a tegnap esti illető reakcióját. - A nevét nem tudom.... Öhm.... Ja de, Will. Homokszín haj, homokszín bőr, és kilenc inch tömör gyönyör. - élvezem azt a műmosolyt, ami az ajkain feszül. Meg élvezem az ajkait. Végig akarok simítani azon a borostás arcon, és a fülébe akarok suttogni. - Az üzlet az üzlet. - bölcselkedek két ásítás között. Átmentem teljesen betépett módba, szavaimat kétszer kell átfogalmazni, hogy ne szerepeljenek benne a te én és kufirc szavak együtt. A kamera imád engem, ezt jól tudom. Nem egyszer modellkedtem kisebb megbízásokban, amikor szűkösen jöttem ki, és le is fogom őt nyűgözni a profizmusommal. Mármint lenyűgözném, ha ereim nem lennének telepumpálva partidrogokkal.... Mondjuk minden topmodell így csinálja. Szóval mindent beleadok, megtestesült tökély vagyok. Látom ahogy beharapja a száját, ami őszintén szólva eléggé beindít. Aztán befejezzük ezt az egészet, érzem, nem egy jó kép rejlik annak a készüléknek a memóriájában. A lenyelt tablettákkal együtt minden kötöttségem feloldódott, remegni kezdenek, fedetlen mellkasom megfeszül ahogy közelebb húzódik. A tablettáktól vagy csak az izgalomtól, de megkockáztatok egy apró harapást ajkain, majd vigyorogva húzódok el egy pillanatra, hogy a fotelbe lökjem a drágát. Az ölébe ülve vele szemben helyezkedek el felsőjétől megszabadítva, a nyakát veszem célba, s már épp azon lennék, hogy térdre ereszkedjek, és megfizessem áldozatos munkáját, amikor a gyomrom kegyetlen görcsbe rándul. Arcomon nem látni, de szörnyű érzés, vagy a gyógyszerektől vagy a fejem beverésétől, de úgy szédülök, hogy okádnom kell. Nem lenne valami szép látvány, sem valami szép élmény számára. Ezért csak egy ravasz mosolyt felöltve, kezemet a nadrágjára helyezem, felmérve a terepet, majd felállok, és ingemet a padlóról felemelve az ajtó felé veszem az irányt. Időre van szükségem, mire rendbejövök. Hogy ez húsz perc lesz, amíg hazasétálunk, vagy két nap mert nem hajlandó most hazakísérni, az rajta múlik. - Mint mondtam, az első alkalom nálam lesz. Döntsd el, hogy folytatni akarod-e ezt, vagy nem. - minden percben egyre masszívabb nyáltömeg gyűlik össze számban a torkomat ostromló savtól - Kapsz két percet, ki megyek a mosdóba, a bejáratnál találkozunk. Vagy nem. - zárom be magam után az ajtót, és a táncoló tömeget félrelökve török utat magamnak a mosdóid. Mondjuk csak egy kukáig jutottam, de legalább nem a padlót okádtam telibe. mikor kiürült a gyomrom, bekapok egy szem rágót..... Legyen inkább kettő, szóval bekapok két szem rágót és a neonfelirattal megvilágított ajtóhoz látok. Tekintetemmel az ismerős sziluettet keresem.
Nem mindig voltam ilyen magabiztos, eleinte nem értettem miért nem tudok rendesen viselkedni odalent, ha lányt látok, pedig az osztálytársaim meséltek ezekről a dolgaikról, de nekem nem volt meg. Aztán megismertem az első fiút, aki megtetszett és nyomban értettem a dolgot. De nem mennék bele a részletekbe, mert senkinek sincs köze hozzá a dolgokhoz, Brandont meg amúgy sem kell ilyenekkel fárasztanom. Nem érdekelné, engem sem sűrűn. - Ha mással szeretnél hálni az este folyamán akkor hajrá. Lehet nem én vagyok az egyetlen választásod, de a jelenlévők közül csak tőlem nem kapsz el dolgokat, ha érted mire gondolok. De nekem mindegy, szabad emberek vagyunk, a döntés a tiéd. – vállat vonok, rosszul esne, ha nem engem vinne ma haza, de ne gondolja azért, hogy könnyű menet lesz. Nem lehet olyan könnyen megkapni engem. – Volt már hozzá szerencsém, nem rossz, nem rossz, de nekem hiányzott a csávóból valami. – de az már régen volt, talán még az első alkalommal mikor elkezdtem itt dolgozni. Annyira fontos mondjuk nem volt, hogy másnap felhívjam vagy valami, csináltam róla pár képet, jól éreztük magunkat akkor este, és ennyi. Azóta csak köszönünk egymásnak és néha mondok egy-két jó dolgot az aznapi nyuszijára. - Így van. – nem tudok hazudni, és nem is szeretnék, hiszen a képek és az arckifejezésem az igazat mondja el az előttem álló pasiról. Falja minden egyes lépését, beállását és az egész lényét. Szeretném azt gondolni, hogy nem vagyok kiismerhető, de ez nem így van, túl egyértelműen fejezem ki az érzelmeimet a férfi irányába, de hát nem tudok leszokni erről. A helyzet az, hogy már rég nem akarom elbújtatni magam, mások kedve szerint táncolni, hanem csak úgy, ahogy én akarok, a többieket meg seggel kiröhöghetem. Mikor befejezzük egyből elpakolom a kellékeimet, nem szeretném, ha baja esne a drága felszerelésemnek, mert a kidobott pénzt nem igazán szeretem. Nehezen kapom meg, sokat teszek érte, többnyire az alvási és szórakozásra szánt időmből szokott elmenni a legtöbb, ezért nem akarok fölösleges dolgokra költeni. Most viszont nem ez az elsődleges feladatom, ahogy elpakolom egyből Brandon ajkaira vetem magam. Szerintem már eleget kerülgettük a forró kását és egymást, ez meg simán megengedett, meg több is, de azt majd csak idővel. Ajkainak tapintása igazán lágy, tetszenek a csókjai a felfűtött hangulat pedig növekszik, amint ledob a kanapéra és fölém mászik. Oldalra csapom fejem, hogy jobban odaférjen a nyakamhoz és hazudnék, ha azt mondanám nem indult meg valami odalent. Vonzódok ehhez a sráchoz, de mielőtt rátérhetne az igazi fizetségemre abbahagyja. Morgással jelzem nem tetszésemet, majd felkapom az ingemet. Percekig csak nézek utána és azon töröm a fejem, hogy mi lenne ha nem mennék el vele. Kicsesznék vele és hagynám menni, de ekkor tudatosul bennem, hogy mással lépne le. Ezt meg nem akarom, így gyors mozdulatokkal szedem össze a dolgaimat és megyek utána. Megállok útközben a főnöknél és átveszem a mai csekkemet és a megbeszélt helyre megyek. - Megérkeztem. Jobban vagy? – hazudhat amennyit akar, de nem tudja eltitkolni azt, hogy az előbb nem volt épp a toppon.
by 
