Will you be my Muse? ~ Kala & Vaughn

Gyönyörű vagy, leszel a múzsám? 
Ez akár elmenne flörtölős szövegnek is, ha valaki más szájából hangzott volna el napokkal ezelőtt. De Vaughn Alexis Cooley nem tartozik azok közé a hímnemű egyedek közé, akik csak úgy leállnak fűvel-fával flörtölgetni, hátha bejön valamelyik csajnak (vagy épp pasinak). Nem... Vaughn enélkül is megszerzi azt amit, vagy akit akar, nem kell ilyesfajta eszközökhöz folyamodnia. És nem is szokott; vagy ha mégis, akkor annak sincs semmilyen mögöttes jelentéstartalma. Ahogy ennek az egy, teljesen ártalmatlan mondatnak sem. Csupán megjegyezte annak a lánynak, hogy milyen csinos, és örömmel fogadná, ha modellt állna az egyik festményéhez. Mert amint meglátta a hosszú fekete haj és fehér bőr gyönyörű kontrasztját, valami bekattant nála. És nem, nem ment el végleg az esze, még kivételesen beszívva sem volt, csupán csak megcsapta az ihlet szele. Egy ilyet pedig nem lehet futni hagyni, mert mi van, ha talán ezzel végre sikere lesz, hogy ezt talán már el fogják fogadni, és a sikertelenség átka végre leszáll a fejéről. Szívesen átpasszolná valaki másnak, esetleg...

Próbált Ő rendet rakni, de még mennyire... Még a szemetet is kivitte, ami már nem is tudja mióta hever a konyhájában összecsomagolva. És így nagyjából ennyinél meg is állt a takarítási hadművelet. Ruhái még mindig szanaszét hevernek, koszosak és tiszták egyaránt, már Vaughn sem tudja, hogy melyik tiszta, és melyiket kéne kimosni. Kimosni? Átvinni a szomszédba, hogy Ő tegye ezt meg helyette. Bár az a lány nagyon nem örül neki, mondjuk úgy nagyjából soha, és volt már rá példa, hogy az utcai szemetesből szedte ki ruháit, mert a kedves szomszéd odadobálta azokat; így többnyire a másik szomszédban lakó idős hölgytől kér segítséget, aki (lévén, hogy egy rokona sincs, legalábbis olyan, aki meg is látogatja néhanapján), mindig készségesen fogadja a "bajba jutott", valójában pedig nagyon lusta, és rendetlen férfit. Vaughn szerint pedig az idős néni még örül is annak, hogy van kivel foglalkoznia; még néha ki is takarítja a lakást, igaz, az ténykeg olyan ritka, mint a fehér holló.
És mindenfelé félkész, és kész festmények állnak, a falon, földön, az étkezőasztalon, és három színes kavalkád a kanapénak is neki van döntve. A "műterem"pedig a nappaliban lett berendezve, ami persze könnyen fel is ismerhető a a festőálványtól, festékektől, és a foltos rongyoktól szanaszét az egész helyiségben. Egy kész káosz, hiába próbál valami rendféleséget kialakítani, az csak nem akar összejönni; olyan, mint az egész élete.
Aztán meghallja a csengőt, s még mielőtt megindulna az ajtó felé, egy félreeső sarokba dobál néhány rongyot, festékfoltos, elnyűtt felsőjében megtörli a kezét, és egy bájos mosolyt erőltetve arcára fogja meg a kilincset, lassan nyitva az ajtót.
- Áááá, Gyönyörűm,csak hogy megérkeztél!

TAG: Kala || NOTES: ezer bocs meg egy anyamaci, hogy csak most írtam ><

Nem szokott hozzá, hogy vendégeket fogadjon a lakásába, ezért nem is nagyon tudja, mit kezdjen ezzel a rendetlenséggel. Pedig elhihetitek, Ő próbálkozott amennyire csak tőle telt, de még így is ott hevernek szerteszét a ruhái, rajzlapok és minden egyéb. A konyháról nem is beszélve. Halmokban állnak a csetresek a mosogatóban (legalábbis úgy a valószínűsíthető mosogatóban) meg az asztalon a megannyi gyorskaja maradékot tartalmazó műanyag dobozokkal és szatyrokkal együtt. Ezen nincs mit szépíteni. Mióta összevesztek Hadesszal és ő elhagyta egy kis időre a várost eléggé elhagyta magát. Akkoriban nem volt ennyire rendetlen; mármint... sosem volt képes rendet tartani se a szobájában, a saját életében meg pláne nem, de akkoriban, mikor kialakult kettejük között az a törékeny kapocs, amit képesek voltak széttépni hónapokkal ezelőtt, akkor mégis képes volt a rendre, legalábbis valami ahhoz hasonló dologra. Persze ebben sokat segített a kedves öreg nénike.
Aztán elment. Nem is akart visszajönni, most mégis itt van, ugyanabban a lakásban ahol egykor, és ugyanúgy belevetette magát Bristol életébe, mintha el sem ment volna. Ezért is vár éppen egy hölgyet, már rögtön a visszaköltözés utáni hónapban. Na persze nem AZÉRT amire az emberek gondolnának elsőre. Vaughn csak meglátott benne valamit... Valamit ami ihletet adott neki, és ahhoz, hogy azt le is tudja festeni, muszáj még egyszer látnia. Semmi több; tényleg nem érdekli más nézőpontból, sőt mi több, talán ha végez az alkotással, olyan hamar fogja elfeledni a modellt, mint azt, merre rakta le azt a néhány tiszta alsógatyáját, ami még maradt.
És késik. Nem mintha ez nagyon zavarná őt, hisz saját maga sem ismeri a pontos érkezés fogalmát. Meg hát így van ideje mindent gondosan elkészíteni; jobban mondva előkeríteni egy rongykupac alól a festékei kilencven százalékát, meg néhány ecsetet, és egy friss, tiszta festővásznat rakni az állványra. És még így is maradna elég ideje, hogy akár a lakás is csillogjon-villogjon, de hát mind tudjuk, hogy az a férfi számára egy lehetetlen feladat lenne. Majd valakivel, valamikor máskor megcsináltatja. Ha meg a lányt zavarni fogja a látvány, ha meg mégis... Hát akkor így járt. Végül csak leheveredik a kanapéjára lelökve onnan egyik festékfoltos felsőjét. Kicsit talán még el is szenderedik, de a csengő hangja visszatéríti őt a valóságba, úgy pattan fel onnan mintha csak tűt szúrtak volna nemesebbik felébe, s mikor nyitja az ajtót, egy széles vigyorral az arcán üdvözli az érkezőt.
- Ugyan... Jobb későn, mint soha, nem? - hallat egy apró kacajt is szavaihoz, miközben félreáll, hogy az ifjú hölgy beljebb léphessen. És hirtelen mintha kissé kezdené kellemetlenül érezni magát a rendetlenség miatt. Legalábbis motoszkál a fejében valami érzés, amit nem tud hova tenni, de végül csak egy vállrándítással rendezi le a dolgot, mondván, biztos csak azért van, mert nincs belőve.
- Uhm... Izé... Helyezd kényelembe magad, mintha csak otthon lennél. Kérsz valamit esetleg? Vizet, vagy... Valami erősebbet? - Mert próbál jó "vendéglátó" lenni, annak ellenére, hogy nem igazán tudja, azt hogy kell. Ezért is szökik arcára észrevétlenül egy zavart mosoly, mikor a lányra pillant. Majd bármi is lesz a válasza, Ő átvándorol a konyhája apró bárpultja felé hogy töltsön magának kedvenc, jó minőségű whisky-jéből.

TAG: Kala || NOTES: Apamaci nem jár a családi csomaghoz :O levadászták