Oliver & Mona

Oliver & Mona

Hello Mona!

Sétálgattam az utcán, mert ugye ott volt most feladatunk. Mindenkinek máshol, vannak kiosztva a feladatok, de persze nem párokba. Bellával távol lenni őszintén bevallom hiányzik jobban mint bármikor. Járkálgattam, de eszem ágában se volt elhagyni a helyemet. Bármikor- bárki jöhet, viszont annak nagyon örülök, hogy egy csomóan hozzám jönne és hallanak jó, dolgokat. Hozzám bárki bármilyen bizalommal fordulhat, azonban azt is csak óvatosan, mert kitudja milyen ember a maga módján. Lehetséges, hogy előtted vagy is a szemedben, egy remek embernek bizonyul meg és a legutolsó pillanatban amikor nem vagy már ott kibeszél valamelyik köcsöggel aki tovább adja másnak és ez így terjed, mint egy novella szájról szájra. Pusztán csak azért mert tudom, hogy féltékenyek. Sikerült, már eladni több drogot, de csak óvatosba. Árulunk angyalport ami szintén veszélyes, persze ez most jött ez az árú szóval még senki nem próbálta, de persze hallucigén közé tudom felsorolni a másik amfetamin ami erős serkentőszeréről híres és a mariuhánát, már bizonyára mindenki ismeri igaz, csak az aki hozzáfért ehhez a szerhez. Szóval ott sétálgattam, már nagyon fáztam hideg is volt nem éppen a legkellemesebb időjárásról beszélünk. Végre jött, egy lány és odamentem hozzá.
- Szia! e haragudj ha szabd megkérdeznem szeretnél drogot venni? Ajánlani is tudok természetesen, most nem ég jött egy új árunk azokból is fel tudok, neked kínálni párat ha szeretnéd. Persze van party drogunk is. - Mosolyodtam el a bájos lánykára. Az ilyen diákokat jól felismerem akik szeretnének drogot venni, hogy egy kicsit jól érezzék magukat és csináljanak, egy erezd el a hajad bulit. Tudom, mert én is voltam fiatal néha vissza tekintek, azokra a régi szép időkre mikor még, együtt volt a csapat. Azóta nem kerestük egymást. Viszont most, egy új korszak nyílt meg előttem lehet, hogy túl hamar elkapkodtam? Mindegy már ezen rágódni, ami megtörtént megtörtént nem lehet ár ezen változtatni sajnos. Ez van, amíg a mostan fiatalok élvezik az életet hát tegyék. Mert még bőven ráérnek.

szavak:Számold meg ###; zene: nyuff; megjegyzés: Remélm tetszik a kezdő, mert béna vagyok benne nyuff;

Alison egyszerre volt a megmentőm és az életem megkeserítője. Az viszont tény, hogy egy másik embert faragott belőlem. Olyasmiket csináltam vele együtt, amit korábban soha és nélküle nem is tettem volna bizonyosan. Valahol hálás lehetek neki. Azért mindenképpen, hogy felnyitotta a szememet arra, mire is vagyok képes. Hogy mi lehetek, ha merek. És tudom, hogy gonoszság ilyet még csak gondolni is, de a legjobbkor tűnt el. Így lett teljes a kiteljesedésem. Mondhatni a pozíciója most már a miénk. Az enyém és az egyetlen tényleg igaz barátnőmé, Hannáé.
Eszem ágában sincs visszatérni a stréberek szürke, visszafogott életéhez, ezért is tartok ma este is egy buliba. Első alkalommal emlékszem, még feszengtem Alison mellett, az első lerészegedésem is alighanem több volt, mint nevetséges, mára már azonban megtanultam önfeledten jól érezni magam.
Kivételesen nem Hannánál nyitottuk az estét, mivel ő még a vőlegényével találkozott a buli előtt és így elméletileg csak a megbeszélt, szokásos szórakozóhelyen futunk össze, de nincs bennem félsz, ahogy tökéletesen belőtt hajjal, sminkben, csinos partiruhában és magassarkúban, magabiztosan vágok át egy sötétebb útszakaszon a diszkó felé, mikor egy férfi szólít meg. Régen biztosan bepánikoltam volna egy ilyen helyzettől, de nem most. Egy díler az. Mindennapos ezen a környéken. Némelyik, mint ez is, elég óvatlan, de a tinédzserektől nem szoktak félni csak úgy leszólítani. Ő sem. Középkorú férfi, de a kora és a foglalkozása ellenére egészen ápoltnak, jóképűnek hat így elsőre. Nem hiszem, hogy találkoztunk már korábban, de ez nem ijeszt meg.
- Hello! Valami hagyományos cuccod van esetleg? Fű, speed, eki vagy ilyesmi? - kérdezek vissza lazán. Emlékszem, az első alkalommal nagyon paráztam, mikor kipróbáltam valami ilyesmit, pláne, mikor Alison velem vetette meg. Ma már tudom, biztos, hogy élvezte a vergődésemet, ezért csinálta mindezt. De ez már a múlt. Egy díler már nem ijeszt meg, hiszen tudom, mit várhatok és kellő körültekintéssel tudok eljárni, úgy hiszem.