Tárgy: Eden Hopeton North Hétf. Ápr. 25, 2016 6:15 pm
Figyelem! Erős témájú olvasmány, de remélem nem üti ki a biztosítékot. ^^"
Eden Hopeton North
Minden napot úgy kell megélni, mintha az lenne az utolsó!
Becenév
Den, Hope
Születési hely, idő
London, 1997. 10. 15.
Foglalkozás
Diák (Roundview)
Családi állapot
Bonyolult
Kapcsolat a családdal
Abszolúte tökéletes lenne… ha érdekelne a családom. Anyám elhunyt, mikor megszülte az öcsémet, és ez már vagy 16 éve történt. Apám magába zuhant, de rá pár évre egy nő kiszedte a gödörből, és most már idilli család is lehetnénk, ha nem lennék olyan, amilyen. Mivel édesanyámat elvesztettem 2 éves koromban, a vele való kapcsolatom nem létező. Azt tudom, hogy néha, mikor képeket nézek róla, megejtek egy könnycseppet, hiszen őt sose fogja pótolni a mostohaanyám. Érzem az űrt a lelkemben, és ezt elég érdekes módszerekkel próbálom betapasztani. Ha már mostohaanya, akkor vegyük őt következőnek. Egyébként is a hölgyeké az elsőbbség, nem? Szóval ő, mikor betoppant az életembe, 6 éves voltam. Eleinte még kedveltem, mert betöltötte a szerepet, amit egy családanyának kell, de ahogyan cseperedtem, rájöttem, hogy egy számító lotyó, és csak kihasználja az apámat. Így aztán a kapcsolatunk egyre jobban megromlott, van, mikor szépen elsétálunk egymás mellett, mintha idegenek lennénk egymásnak. Térjünk át a családfőre, az apámra. Őt is bírtam egy esetig. 10 lehettem, mikor hazaértem a suliból, és beérve a konyhába azt láttam, hogy a nőcikéjét keféli a konyhaasztalon. Ordítva zavart fel a szobámba, és alighogy felértem, rám törte az ajtót. Megütött, az ágyra estem, ő kanos volt, én védtelen, a többit pedig kitalálhatjátok. Aznap jöttem rá, hogy többet nem számíthatok apámra sem, magam maradtam az Öcsémmel. Elhidegültem a fatertól is, noha vele még néha beszélek, de alig pár szót. Végezetül az Öcsém maradt hátra. A vele való kapcsolatom se mondható idilli testvérinek, de imádom függetlenül attól, hogy néha a pokolba kívánom. 2 év van közöttünk, ölni tudnék érte, mert ő az egyetlen a családomból, akire számíthatok. Együtt piálunk, beszívunk, bulizunk. Védem, mint a legféltettebb tárgyamat.
Play by
Thomas Brodie-Sangster
Csoport
Roundview diákjai
Vuff ^^ ◆ Van pár év ◆ Lesz majd *_*
Életem története
Rettenetesen fáj a fejem, és olyan szinten másnapos vagyok, hogy az elmondhatatlan. Donnie nem ért rá tegnap, így fogtam az Öcsémet, és elcipeltem piálni. Rendesen felöntöttünk a garatra, s most a vekker zaja tízszeres hangerővel ostromolja a dobhártyáimat. Morgolódva fordultam oda, és csaptam rá, hogy hallgasson el, majd visszafordultam, és visszaöleltem magamhoz a testet, amelyik mellettem volt. Félig már ébren vagyok, kezem le is siklott a másikon, s oldalán állapodott meg. Érdekes, hogy már a puszta illatból, s a boxeralsó anyagából meg tudom állapítani, hogy kit is ölelek magamhoz: az Öcsémet. Nem, senki ne értse félre, az életemre esküszöm, hogy semmi illegális nincs közöttünk. Ez alatt azt értem, hogy nem fertőzünk vért, de ha kell még jobban pontosítok: nem szoktunk szexelni. Az ok, amiért egy szál boxeralsóban vagyunk, és együtt alszunk úgy, mint egy pár, nem más, mint az, hogy féltem őt. Részegen és beszívva jöttünk haza, s apa nem tudja, hogy az Öcsém is velem volt. Így, mikor hajnalban betoppantunk, nem engedtem, hogy a szobájába menjen, mert tudtam, hogyha az a barom rányit, és meglátja védtelen állapotban, tuti vele is megteszi azt, amit velem tett. Kisebb-nagyobb sikerrel jutottunk be az én szobámba, és zártam magunkra az ajtót, hogy lefeküdhessünk aludni. Az ölelés pedig csak azért, hogy még biztonságosabb helyzetben tudhassam, és úgy is megérzem, hogy ki akarná rángatni a kezeim közül. Ám az együttalvást nem csak a vekker, hanem a telefonom csörgése is megzavarta. Kénytelen voltam elengedni az Öcsémet, felkelni, és kikotorni a nadrágomból a mobilomat. Donnie hívott, és a hangjából ítélve elég fontos lehetett, hogy mihamarabb találkozzunk. Sok ígérgetés után nyomtam ki a kütyüt, és vágtam magam hanyatt a padlón. Mérgemben ordítani tudtam volna, de nem akartam felverni az álomszuszékot. Még úgy tíz percig feküdtem a padlón, végül csak rávettem magam arra, hogy elinduljak készülődni. Bűzlök a piától, meg a fűtől, így mégsem találkozhatok a legjobb barátommal, nem igaz? Ledobtam magamról az utolsó textilt, és kimásztam a fürdőbe. Egy jó hosszú zuhany felfrissít, megtisztít és legalább fel is ébreszt. A készülődésem alatt a hétalvó is felébredt, és soha nem látott fejjel ült fel az ágyon. Akarva-akaratlanul is vigyorogtam rajta, aminek örömére egy párnát kaptam a képembe. Sokszor vittem már el bulizni, piálni, de ennyire még nem csapattam szét szerencsétlen kölköt. Ennek is el kellett jönni, és amennyire megvannak a dolgok, élvezte is. Még láttam smárolni is egy csajjal, vagy srác volt? Az már képszakadásos rész. Felöltöztem, váltottam néhány szót az Öcsémmel, és a lelkére kötöttem, hogy erről apa előtt kussoljon. Tudom, hogy nem mondaná meg, mert a saját testi és lelki épségét is kockáztatná vele, de jobb nyomatékosítani a dolgot. Pacsiztam vele, aztán leléptem, mert Donnie már vár, és percek kérdése, hogy mikor hív fel megint.
badminton tanár
Darling, my name is
Kellin J. Holloway
• hozzászólások :
156
• kor :
31
• tartózkodási hely :
△ Bristol
• foglalkozás :
△ Tanár, CTT alapító
Tárgy: Re: Eden Hopeton North Hétf. Ápr. 25, 2016 6:44 pm
Gratulálunk, elfogadva!
Szia Eden!
Szörnyű, hogy a modern világban még mindig előfordulnak ilyen történések. Nem szeretem, ha valamelyik fél kihasználja a gyermekét, ezért tökéletesen megértem, amiért nem szívleled az apád. :/ Remélem azért találsz magadnak valami vigaszt, egy állandó félt, aki boldoggá tud tenni. Menj foglalózni, és fuss össze mindenkivel a játéktéren.