Még egy utolsó rúzsozás, aztán már el is készültem. Van egy kis időm a következő órám előtt, ezért gondoltam kijövök a városba sétálgatni egy kicsit. Be kellett szereznem néhány cuccot magamnak, mert már fogyóban voltak a dolgok ami azt illeti. Nincsen valami jó bőröm, kamasz koromban is tiszta pattanás volt, amíg nem találtam egy extra erős arctisztító csomagot, ami el nem tűntette őket. Érdekes belegondolni, hogy a középiskolában nem voltam se szép, se népszerű, mégis kedveltek az emberek. Emlékszem, hogy borzalmas cuccokban mentem be, amik miatt tudom, hogy kibeszéltek néhányan, sőt volt aki nyíltan közölte velem, hogy kevésbé kéne nyomoréknak lennem, viszont akkor is megvolt a magam stílusa, így mindig kiálltam magamért. Egyáltalán nem érdekelt, hogy a kinyúlt, néhány helyen lyukas felsőmben nem festek valami jól, viseltem, mert kényelmes volt, és a hajamat is kócos fonatokban hordtam, mert kezelhetetlennek és száraznak tartottam. Egyszóval szörnyen néztem ki, és rohadt sokat küzdöttem az ellen, hogy ez megváltozzon. Talán csak az alakommal nem voltak gondok annak ellenére, hogy amúgy tök vékony voltam, semmi formám nem volt, lapos voltam, mint egy deszka, ezért is kezdtem el súlyt növelni és egy kicsit formásítani. Most is edzésben tartom magam, szóval igazából a testem egyáltalán nem olyan, mint régebben, meg egy picit rendbejött a hormonháztartásom, így már a domborulataim is rendben vannak. Nem mondom azt, hogy tökéletes vagyok, de elég látványos változáson estem át, és megmondom őszintén büszke vagyok mindarra, amit eddig sikerült elérnem a külsőmmel. Nem vagyok eltelve, de tök pozitív volt a változás, és most eltűnt az a pici kényelmetlenség amit mindig éreztem. Jól elidőztem a boltban, mert beszereztem mindenféle szépségápolási terméket, majd az este lazulok egy kicsit, és festegetek körmöt meg mindenféle hasonlót csinálok, úgyis régen voltak ilyenjeim, nem igazán értem rá, viszont nekem erre igen is időt kell fordítanom, mert a jó adottságaim csak akkor jönnek elő, ha nagyon odafigyelek magamra. Éppen egy zacskót próbáltam belegyömöszölni a táskámba, amikor kiborult annak az egész tartalma, én pedig sóhajtva hajoltam le, hogy összeszedjem a cuccokat. Komolyan, csak én lehetek ennyire szerencsétlen, hogy ne tudjak végigcsinálni egy napot problémák nélkül… Jó, ez nem teljesen van így, de azért amit azzal a sráccal rendeztem a múltkor elég rendesen kicsapta a biztosítékot. Azóta is biztos vagyok benne, hogy nekünk nem kéne ismernünk egymást, mert csak bonyodalom lesz belőle. Alapból nem szerencsés valakivel úgy első kapcsolatot kötni, hogy tök hülyét csinálsz magadból de nem baj, majd megoldom a dolgot valahogy. Gondoltam sétálok egy kicsit mielőtt visszamegyek az egyetemre, mert még így is maradt egy csomó időm. Éppen egy parkban készültem leülni egy padra, amikor megpillantottam egy számomra nagyon ismerős személyt, mire rögtön mosoly költözött az arcomra és megindultam felé. - Szia Flora – köszöntem neki, aztán szívélyesen megöleltem. Rég nem találkoztam már a gimis osztálytársaimmal, egyik sem látott még így, szóval gondolom nagyon meg fog lepődni. Én voltam a kis szürke egérke annak idején, aki csak álmodozott arról, hogy majd talán egyszer lesz valakije, most meg még utánam is fordulnak néhányan… Számomra is tök fura, de már kezdem megszokni talán. - Hogy vagy? Rég nem találkoztunk már – szinte automatikusan megszorítottam a kezét, és cibálni kezdtem a pad felé, ahova le akartam ülni. – Ugye van egy kis időd? Ihatnánk egy kávét, vagy valamit. Én jelenleg ráérek, nem sok dolgom van. Na igen, viszont ez nem biztos, hogy rá is igaz, remélem legalább tíz perce lesz a számomra, mert jó lenne beszélgetni egyet. Amennyiben beleegyezik a dologba, nem engedem el a kezét, inkább lehúzom magammal a padra. - Mesélj, mi történt veled az érettségi óta – kértem mosolyogva, és eltűrtem egy kósza, szög egyenes tincset az arcomból – Tök kíváncsi vagyok mi lehet a többiekkel. Tartod valakivel a kapcsolatot?
remélem nem lett nagyon rossz. :c | ruha | 605 | nincszenelustavagyokrakni
Tárgy: Re: Flora x Bandit Pént. Május 20, 2016 3:45 pm
i'll let you set the pace cos i'm not thinking straight
Egész reggel nyugtalan vagyok. Elejtettem a kávésbögrét mielőtt még esélyem lett volna belekortyolni, szörnyű veszteség azért a finoman pörkölt arab kávéért. Ezzel el is fogyott otthon az életet adó koffeines nedű. Atyaúristen nekem kávét kell vennem! Atyaúristen én holnaptól tanítok! Gyerekeket,embereket. Furcsa ebbe belegondolni is, hiszen sosem hittem, hogy dolgozom majd a kitanult szakmámban, valahogy mindig úgy éreztem, hogy nem fogok polgári foglalkozást űzni. Azt gondoltam énekesnő leszek, méghozzá gusztustalanul híres és remélhetőleg gazdag, bár utóbbi csak annyira számított, hogy eltartsam magam. Sosem voltam az az ember, aki az egész életét a pénz hajhászásával akarja eltölteni. Persze, a pénz meglehetősen jó, főleg, ha sok van belőle,de nem hiszem, hogy maradéktalanul boldogíthatna. Azt hittem művész leszek és most tanárnak állok, nagy váltásnak tűnik, de én nem érzem megalázónak vagy kellemetlennek, csináltam már ennél alantasabb dolgokat is a megélhetésért. Felszolgáltam, hostess voltam egy klubban, persze fillérekért,de amíg jól éreztem magam ott ahol vagyok sosem érdekelt mit csinálok. Ezzel most is így vagyok, amúgy is…ha nagyon nem fog működni még mindig megvan a lehetőségem felmondani, bár remélem erre nem kerül majd sor. Szeretném jól csinálni, bár nem igazán tudom még hogyan is fogok tanítani. Ezen gondolkodom, ahogy végigsétálok a parkon, kicsit félek, hogy nem leszek megfelelő tanár, hiszen nem kenyerem a fenyítés vagy a vasszigor. Nem tehetek róla,de mindig is liberális nőszemély voltam nem is beszélve arról, hogy a hippie énem még mindig erősen befolyásolt. Lolita nem tűnt el, csupán fölvett valami olyat, amitől érettebbnek tűnik. A nagy gondolkodásból egy ismerős hang rángat ki, azonnal hátrafordulok, hogy jobban megnézzem ki is szólongat, arcomon azonnal széles mosoly terül el. -Bandit! Azta…hűű…de jól nézel ki! Ezt tulajdonképpen a hajába mormoltam bele miközben viszonoztam az ölelést. Na igen, talán volt egynéhány dolog, ami visszavonzott Bristolba. Szavaira bólintok, valóban régen nem találkoztunk, nagyjából mióta nem vagyunk gimnazisták, aminek már jópár éve. Úgy látom Bandit külseje alaposan megváltozott, ennek ellenére azonnal megismertem. Én nem változtam sokat,csak kicsit konzervatívabb virágbogár lettem, de az elmaradhatatlan virág ma sem hiányzik a hajamból. -Minden rendben, ahogy látod hazajöttem anyáékhoz-válaszolom meg a kérdését, bár az utolsó szónál mosolyomból apró fintor lesz. Anyának még mindig nem sikerült feldolgozni, hogy egy ilyen egyszerű hivatás mellett döntöttem. -Kávé! Arcomon azonnal a kiteljesedés boldogsága suhan át, ez a lány egy zseni, nem hiába kedveltem mindig. Máris tudja mire van szükségem. -Szerencséd van, ma még időm, mint a tenger, de holnaptól vár a meló…képzeld el, tanárnő leszek!-mesélem neki lelkendezve, mint régen. Sosem tudtam elrejteni a lelkesedésem, erre Bandit is jól emlékezhet. -Velem egy ideje már semmi érdekes, miután mégsem lettem felkapott énekes utazgattam egy ideig céltalanul aztán elfogyott minden pénzem és hazatértem. Mikor a többiekről kérdez kissé elkomorodom. A gimiben mindig is népszerű voltam, így sok barátom volt, de velük már meglehetősen régen nem találkoztam, ha pedig mégis bennük is csalódnom kellett. Többen feltűntek kezdeti sikereim után, annak reményében, hogy kapnak egy kis reflektorfényt, de azóta semmi hír róluk és ez szomorú. -Nem vagyok beszélőviszonyban senkivel, te? Mesélj már, mit csinálsz,mi történt veled?
Tárgy: Re: Flora x Bandit Szer. Május 25, 2016 6:21 pm
UP IN THE AIR
Már jó ideje nem gondoltam a középiskolás osztályomra. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem változtam meg, mert ez nem igaz. Akkor sokkal élénkebb és nyitottabb voltam, bennem volt az a tipikus kamaszokra jellemző folyamatos jókedv, emellett ugyanennyit depresszióztam hülyeségek miatt, amikre azt hittem, hogy hatalmas problémák, pedig egyáltalán nem voltak azok. Ezeket egyszerűen elhagytam, és próbálom gyakorlatiasan, felnőtt nőként kezelni a gondjaimat. Ebből alakult ki az egyetemi gúnynevem is, a „jégkirálynő”. Kedves vagyok az emberekkel, de mégis tartózkodó. Régen tök boldog voltam már azért is, ha valaki szóba állt velem, mert úgy éreztem, hogy nem azért csináják mert népszerű vagyok, hanem a jellememért kedvelnek. Mondanom sem kell, hogy igazából egy tipikus láthatatlan lány voltam a gimiben, de voltak népszerű barátaim, nem tudom hogyan. Talán tényleg volt bennem valami megnyerő, mert ha csak szívatni akartak volna, az nem ilyen lenne. Az egyetemen viszont más volt a helyzet. Itt sokan ismertek, mert egy híres divatcég gyakornoka voltam, ahonnan majd szeretném felküzdeni magam, illetve a tanáraim is meg voltak velem elégedve, ezért egy csomó tervezésemet versenyekre küldték, vagy kiállították. Ennek én tökre örültem, és a diákok is megbecsültek érte. Végre már nem csak azért kedveltek, mert le lehet rólam írni a házit és segítek ha tudok – mert igen, szerintem a megnyerő jellemem mellett ez is közrejátszott a gimiben a baráti köröm népszerűbb tagjainál – most viszont valamennyi tiszteletet is kaptam, és a srácok is szívesebben környékeztek meg. Na nem mintha annak idején ne lett volna pasim, azért annyira gáz nem volt a helyzet, sikerült összeszedem egyszer egy barmot, így némi tapasztalatot be tudtam építeni a megújulásomba. Nem volt egyszerű, de sikeresen pakolgattam a kockákat, így elmondhatom, hogy egy magabiztos, és érett nő vált belőlem, akit többé kevésbé népszerűnek tartanak az egyetemen. Pár évvel ezelőtt soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet, és úgy hittem, hogy akkor tuti valami különleges érzés fog átjárni, de semmi ilyesmiről szó sincs. Tökre olyan, mint régen, csak éppen most már nem csak azért szólnak hozzám, mert intelligensnek tartanak, hanem mert be akarnak csábítani pár éjszakára az ágyukba. Nem sok olyan ember volt, akik ezekből a körökből megmaradtak, de engem igazából annyira nem is érdekelt, mert legalább tudtam, hogy kikre számíthatok majd ha éppen szükségem lesz rá, és kikre nem. Mert igen, akár ott van mögöttem a családom, akár nem, a barátaimra is mindig szükség lesz, és nem árt kiszűrni azokat a tagokat, akik megbízhatatlanok és nem érdeklődnek irántam. Nem tartottam senkivel a kapcsolatot, mégis hihetetlenül megörültem amikor megláttam az egyik volt osztálytársnőmet. Flora-val mindig jóban voltam, és tudtam, hogy ő például egyáltalán nem a házikra hajt és kedves volt velem azoktól függetlenül is. Mindig felajánlotta, hogy ha zavar amiért picit kinéznek a társaságunkból a külsőm miatt, akkor eljön velem vásárolni, viszont soha nem ócsárolt a külsőm miatt, aminek nagyon örültem. Egyszóval elmondhatom róla, hogy jó barát volt, és talán ő tényleg büszkén mutatkozott velem. - Sokat fejlődtem, ugye? – mosolyogtam rá, és ahogy elengedtem még egy puszit nyomtam az arcára – Muszáj, különben nem lehetnék hiteles képviselője a karomnak. Na igen, furcsán nézne ki egy lány, divattervezői álmokkal, és borzalmas stílussal. Régen emlékszem, hogy festő vagy grafikus szerettem volna lenni, esetleg képregénytervező, de aztán valahogy kinyíltam a divatvilág felé, és ezek háttérbe szorultak. Nem mondom, hogy most már egyáltalán nem érdekelne a dolog, de az is tény, hogy elsősorban szeretnék a tervezéssel foglalkozni. Rengeteg időmbe telt az is, hogy megtaláljam a saját stílusom, és el tudjam készíteni a ruhákat, de ez untig elég volt arra, hogy rendbehozassam a hajamat és a bőrömet, illetve megtanuljak használni a sminkecseteket, kipróbáljam a termékeket. - Látom ezért még mindig oda vagy – igazgattam meg a hajába tűzött virágot nevetve. Igen, ilyenkor tök jó, amikor előjönnek a gimis emlékek, kifejezetetten örültem neki, hogy végre van egy ember, aki előtt egy picit sem kell megjátszanom magam. Vele nem kell hűvösen viselkednem, mert tudom, hogy csak azért nem keresett, mert sok dolga volt. Nehéz az ember dolga, ha énekesnő akar lenni, ilyen álmokkal én is el tudnék tűnni azt hiszem. Gondolom rengeteget dolgozott az ügyön, talán össze is jött neki, nem tudhatom, de hamarosan rá fogok kérdezni a dologra. - Nyugi, én is anyámmal meg az öcsémmel élek még, egyelőre nem volt alkalmam elköltözni, pedig kezdem kényelmetlenül érezni magam miatta – a gimi idején azt terveztem, hogy hamar lelépek majd otthonról, mert nem szeretek senki terhére lenni, szóval inkább elhúzom a belem, sokkal kényelmesebb lett volna egyedül élni, viszont valahol unalmasabb is. Nem lenne kire rávetnem magam, nem lenne kit szeretgetnem, szóval örülök neki, hogy nem így alakult a dolog, az ikeröcsém kis buksija hihetetlenül hiányozna. - Oké, akkor szerintem kereshetnénk is egy helyes kávézót most rögtön. Mondjuk mehetnénk oda, ahova mindig jártunk – mosolyogtam rá. Mind a ketten nagyon szeretjük ezt a keserédes nedűt, nekem pedig szükségem lesz rá, mert még estefelé lesz pár órám, meg kell tartanom az erőmet. - Ó, akkor örülök, nekem is van még egy órácskám, mielőtt visszamennék az egyetemre – mondtam neki felderült arccal. Már készen is álltam arra, hogy elinduljak, ezért egyszerűen csak belékaroltam és úgy kezdtem el szinte húzni magam után a hely felé. - Nahát, ez hogy jött neked? – néztem rá érdeklődő arccal – Mondjuk ha úgy vesszük így is a reflektorfénybe kerülsz, csak éppen a diákok lesznek a közönséged. Tényleg meglepődtem azon, hogy ezt a hivatást választotta magának. Persze tizenhat évesen ha az ember eltervez valamit, akkor majdnem 90% esély van arra, hogy nem azt viszi véghez, erre én is tökéletes példa vagyok, hiszen jelenleg közöm nincs a festészethez, talán már egy éve volt utoljára, hogy ecsetet fogtam a kezembe. Egyszerűen nem volt rá időm, meg az agyam sem bírta volna még azt is, nagyon sokat tervezek, így az olajfestékem egyelőre száműzve lett a szekrény aljába. - Ez rád vall, de szerintem tök menő dolog. Biztos sok szép helyen járhattál – mondtam neki. Én is szívesen utazgattam volna, de nem igazán volt rá lehetőségem, rengeteget dolgoztam. Majd ha egyszer sikerül elérnem a célom, és tényleg elismert divattervező leszek, akkor biztosan lesz lehetőségem ilyesmire, addig viszont még hosszú az út, nekem pedig azon kell járnom. - Én sem társalgok nagyon senkivel, csak az öcsémmel, de ez szerintem alapvető, meg tudod, volt a suliban az a menő, de üresfejű srác, Braclay. Teljesen rámkattant az utóbbi időben, nagyon a fejébe vette, hogy a barátnője leszek. – itt megforgattam a szemeim – amúgy ezen kívül nem sok minden történik velem, egyetemre járok, ha minden jól megy, akkor majd divattervező leszek, és az itteni Chanelnek vagyok jelenleg a gyakornoka, de nagyjából csak ruhát varrok, viszont nem bánom, ezzel is gyakorlok egy picit. Igazából a cipőmön meg a táskámon kívül minden darabot amit rajtam látsz, én csináltam. Nem dicsekedni akartam, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy ezt elmondhatom neki, mert barátok voltunk és vagyunk szerintem még most is. - Na és mi újság veled a pasi téren? Van valaki a láthatáron? – bökködtem oldalba, miközben a szemöldökömet vonogattam feljebb. Elég eszelős fejem lehetett így, de nem számított. Lassan megérkeztünk a kávézóba, ezért egyszerűen betereltem oda. Megint finom kávéillat lengte be az egész helyet, én pedig rögtön a sarokban lévő kis boksz felé indultam, ahol sokszor foglaltunk helyet amikor még fiatalabbak voltunk. - Azt hiszem meg kéne ünnepelnünk azt, hogy visszatértél, és valami alkoholosat rendelni – vigyorogtam rá amikor helyet foglaltam, és böngészni kezdtem az itallapot – Meg eheténk valami sütit is, szóval ha diétázol akkor félre kéne tenned, ugyanolyan szép alakod van, mint amikor kiballagtunk. Na igen, az egyik dolog amit mindig irigyeltem tőle az a teste volt. Nekem még így sem voltak olyan feszes és telt idomaim, mint neki, de sokkal jobban néztem ki, mint akkor, az edzéssel tudtam egy picit javítani a dolgon és most már egészen csinosnak mondható az én alakom is.
na ez már egy picit hosszabb. :3 | ruha | 1269 | Bang Yong Guk - I Remember (ft. Yang Yoseob)
by 
