Milena Hope Jordan

Milena Hope Jordan

Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik.

Paff ◆ van ◆ not yet

Életem története

2013 januárja.
Miután végeztem az iskolában hazafelé vettem az irányt, csak előtt beugrottam vásárolni, aztán nem gondoltam volna, hogy pont azt a kis üzletet fogják kirabolni. Pont a pénztárnál álltam mikor betörtek a boltba, az egyik fickó durván a földre lökött, aztán a hajamnál fogva rángatott el az ijedt tulajdonostól, aki a gép mögött állt, s a zsákba dobálta az aznapi megkeresett összeget.
A rendőrség megérkeztével a helyzet csak rosszabb lett, mármint számomra. A hajamat tépő férfi dühösen hagyott ott a földön, a tüdőmbe szorult levegő miatt alig kaptam levegőt, próbáltam oxigénhez jutni, nagy nehezen a földről is feltápászkodtam, nem hagyhattam, hogy az agyam bepánikoljon, s veszélyjeleket küldjön a testemnek, még a végén itt halok meg.
Nos, majdnem sikerült, az a tróger alak engem használt pajzsként, az egyik rendőr pedig sikeresen meglőtte a vállamat. Aztán elsötétült előttem a világ.

2016

Még mindig viselem a lelkinyomokat a lövöldözés miatt. Most is a pszichológusnál ülök, és várok a soromra, hamarabb jöttem negyed órával, amit nem bánok legalább sikerül elolvasnom a reggel félbehagyott újságomat.
- Miss Jordan! A doktor nő már várja Önt! – sétál elém az asszisztens, az újságomat elrakom, mosolyogva pillantok a fiatal lányra, majd belépek a hangszigetelt ajtóval ellátott szobába. Halk sóhajjal ülök le, minden héten ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, és minden héten ugyanazok a válaszokat mondom el, szinte már gépiesen motyogom el neki.
- Még mindig nincs jóban az informatikus tanárral? – erre a kérdésre rápillantok, és egy grimasszal nézek a dokira.
- Nekem nincs bajom vele, csak jó alany a piszkálásra. – vonom meg a vállamat, tehetek én róla, hogy érzékeny a lelke, és nem mindig bír engem elviselni?
- Jordan kisasszony, másra rávetíteni a saját problémánkat még mindig nem jó ötlet. Előbb rendezze el magában a dolgokat, tegye helyre a lelkét. A baleset már három éve történt. Azóta szépen fejlődött, nem igaz? -
- De igen, már nem rettegek annyira, ha boltba kell mennem, igaz inkább a nagyobb bevásárló központokat preferálom már. Van nálam paprika spray is. Reese meg..nem tudom, jó ez így, ő piszkál, én visszapiszkálom, lehetséges, hogy ovis módszer, de nekem pont megfelel. Amúgy is egy agytröszt feltudja fogni a dolog súlyát, és nem veszi véresen komolyan, ha mégis picsoghat a vállamon. – vonom meg a vállamat megint, mondjuk lehet nem az agykurkásznál kéne nemtörődömöt játszanom, mert a szitámon átlát, mint a huss, viszont mindig ezt csinálom. A baleset előtt is ilyen voltam, már gyerekként is, csak három éve jobban kijött belőlem, valami védelmező mechanizmus lehet nálam.
- Próbáljon meg túllépni a sérelmeken, amikről még nem akar beszélni, és mi lenne, ha normális kapcsolatot létesítene azzal a férfival? – teszi fel a kérdést, szerencsére lejárt az időnk így csak mosolyogva állok fel a székből, s távozom. Normális kapcsolat..sosem volt olyanom.